Másfélmillió lépésem önmagamhoz

anyu kapcsolat....

2017. június 20. - mosolyszem

Na tegnap írtam volna zárást is...amit inkább külön írom, mivel hosszú lett volna ezzel a tegnapi bejegyzés.

Zárás: Furcsa belegondolni, hogy 1 hét múlva már újból beszélhetek anyuval...
Igen anyuval, ugyanis valamikor június elején úgy, döntöttem teljesen megszakítom a kapcsolatot. Mármint ameddig úton vagyok.

Miért történt ez? Kapcsolatunk jó, de nem érzem barátinak, inkább erős anya-lánya kapcsolat van. Szóval nem barátot engedett el az útra, hanem a lányát akit félt és aggódik. Ebből meg az lett, hogy maga módján természetesen támogatott, de nem úgy ahogy számomra szükségem lett volna.  

Telefon beszélgetéstől elszakadás szerencsére könnyű dolgom volt, mivel Mátrában meghalt a telcsim, így ettől kezdve telefonon nem tudtunk beszélni. Őszintén szóval már teher volt számomra, hogy tudtam naponta fel kell hívnom, mert ha nem, akkor máris rendőrséget fogja hívni...
Tavaly megtette...én épp feladtam az utat és reggel buszon kikapcsoltam a telcsit, mivel aludni  akartam a buszon. Ő meg hívott és nem vettem fel...éjszaka nem volt szállásom...hazaértem, akkor kaptam a hírt, hogy rendőrség keres. Pedig  előző este beszéltem vele.

Na ekkor döntöttem el, hogy idén nem mondom, ha kinn töltöm az éjszakát. Nem láttam az értelmét...

Ezért is vagyok boldog, hogy mennyben van telcsim...teher elszállt és nyugalom lett. Nagyon különböző  személyiségek vagyunk, ezért szokott 1-2 vita is lenni, de így már úton nem tudtam felhúzni se magam.

Mintha Isten direkt vettel el telcsim...

Ezután csak facebook-on beszéltünk nagyon ritkán, mivel ő nem igazán ül gép előtt. Naponta - két naponta pár mondat volt. Viszont itt se éreztem, hogy adna erőt...

Ilyeneket írt: "Csináltam eper lekvárt, szörpöt. Gyere haza!" vagy amikor oda értem az út feléhez ez üzenet jött: "ügyes vagy . 1- 2 napra haza jöhetnél, mivel nincs ki megegye ezt a sok epret". 

Nem igazán értette meg, hogy ennek útnak pont az a ténylege, hogy közben nem megyek haza...hiszen csak így találkozhatok önmagammal. 
Aztán amikor durva fájdalom jött lábamra, írta, hogy meg kell mutatni a dokinak...na ekkor jött el a pont, amikor  az mondtam, facebook-on se szeretnék kapcsolatot vele. Letiltottam, persze sógornőm által szóltam neki.
Másfél hónap alatt egyszer se mondta vagy írta ezeket:

"Kitartás"..."Szorítok neked"..."Simán megcsinálod" Pedig pont ezekre kellett volna szükségem.

Mind ezek ellenére, remélem örülni fog, amikor haza érek és megérti miért tettem ezeket. Szeretem nagyon és sokat köszönhetek neki az életben. Ő szerepe is közben jásztott, hogy erős csaj lett belőlem.

Ui.: Hamarosan jön a mai mese is ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://onmagamhoz.blog.hu/api/trackback/id/tr4112609475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2017.06.20. 21:26:10

Azért azt ne feledd, hogy anya csak 1 van, és neki az a dolga, hogy főállásban aggódjon érted :)
Amúgy mivel foglalkozik, és hogyan tudta feldogozni édesapád elvesztését?
Már ha belefér a blog személyes kereteibe, akkor ilyesmiről is írhatnál! Meg majd ha az út végére értél (nálam ez egyértelmű, hogy megcsinálod), és majd visszazökkensz a hétköznapokba, akkor egy kis összehasonlítást önmagaddal is jó volna epilógusként, de ne szaladjunk ennyire előre, várjuk a mesét :)

hev53 · http://hevesiz53.blogspot.com/ 2017.06.20. 22:15:18

Hmmm... a szülői aggódást azért másként is lehet értékelni! Ne feledd, Te is lehetsz még hasonló helyzetben!

Smith W. 2017.06.20. 22:29:18

Nem egyszerű dolog ez, de én abszolút megértem, hogy miért döntöttél így. Ez a túra egy erős elszakadás is a mindennapoktól. Úgy pedig nehéz elszakadni, hogy naponta beszélsz az otthoniakkal.
Mondjuk azt hiszem, az elmúlt pár hét megmutatta, hogy nem nagyon kell aggódni érted.

hadidoki 2017.06.21. 19:40:17

A kapcsolatotok is átalakul egy ilyen út után, hisz Te magad is átalakulsz. Vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy lányból, felnőtt nővé érsz édesanyád szemében is. Persze ez küzdelmes, de hidd el nem csak neked.
Viszont légy megértő, szeresd Őt, hisz Te mindig édesanyád "kicsi lánya" maradsz.
ui: Szurkolok a befejezéshez!

mosolyszem 2017.06.22. 18:30:07

@olahtamas-: Nem feledem és meg is értem őt...(talán amikor meg anyuka leszek, akkor meg még jobban. :D )
Na akkor majd. ha úgy alakul írok arról is ;)

mosolyszem 2017.06.22. 18:39:56

@Smith W.: Örülök, hogy valaki nem ítél el, hanem megérti. :)

mosolyszem 2017.06.22. 18:42:44

@hadidoki: Szeretem nagyon nagyon és szerintem ezt tudja ő is...
Csak most úton, arra van szükségem, hogy egyedül legyek, beszélgetések nélkül... :)
Szurkolás jól jön ;)