Hosszú nap...szépséges én elhagyása

Hát tegnap tényleg nem könnyű nap volt...

Révfülöpön két éjszakát foglaltam, mivel Badacsonytördemicből is ide repülök át aludni. Ez nagy megkönnyebbülés, mert így sok-sok dolgot kivehettem a szörnyetegből ami úton nem szükségesek és ott hagyhattam a szobában. Legjobban annak örültem, hogy esőkabátot sem kell vinnem. Mivel, ahogy a kaja ő se fér már be a szörnyetegben, úton kézben szoktam vinni..elején nagyon utáltam, mára már mondhatom, hogy megszoktam. 

De azért tegnap boldogsággal töltött el, hogy nincs kezemben a kabát.

Reggel csak 9.10kor indult busz Szentbékkállára, aminek örültem meg nem is...későnek találtam, de alvásnak örülhettem. 

Háromnyegyed  10-kor elkezdőzött a tegnapi nap is...Ki tudom jelenteni, igen bejöttek a számításaim, Balaton-felvidék a kedvencem. Kőtenger nagyon bejött...Csobánc váránál csodálatos érzést lehet kapni...Badacsony tanúhegy, ahogy Csobánc vára ő is megdolgozott de amit adott...az nagy ajándék volt számomra. 

Jópofa dolgok történtek ezen napon is:
Kőtenger után az erdőben mentem szokásos kéken..egyszer csak jöttek szembe kis túrázó társaság. Elmentem mellettük, köszöntünk egymásnak meg mondtam utolsó pasinak, hogy "köszi" miután előre engedett. Pár másodperc múlva meghallottam hátam mögött a nevemet... :D  Máris tudtam a blog van itt a háttérben. Mondtak pár bátorító mondatot, amitől lelkem újból erőt kapott...meg kérdezték, hogy ettem ma már? Aztán adtak almát, aminek persze csak örülni lehet.

Jó érzés volt összefutni velük, csak az zavart, hogy látták mennyire nincs nálam a szépséges énem... :D

Mivel nyálamat nem mindig nyeljem le...ha nem figyelek oda ki is folyik. Nagy forróságban meg szárazság van szájamban is, így ajkamon megszárad a nyál is. Ha innák többször, akkor ez nem lenne, viszont én nem szeretek úton percekért megállni...csak ivás miatt nem. Szóval, ez nem szép látvány, viszont nagy erdős egyedüllétben "leszarom" módban van...ettől függetlenül túrázóknak, embereknek azért nem szívesen mutatom.

Alma, viszont jól jött...Csobánc vára 30fokban nem kis feladat...el is fogyott az energiám. Volt egy pad, leültem és máris megettem kettőt, aztán vissza is jött az energiám.

Csobánc várnál jól éreztem magam, de lefelé utat nem találtam. Mentem 1-2 kört a hegyen...3. körnél már megkérdeztem egy társaságot, ők mondták, hogy keleti oldalon kell lemenni...igaz elment itt az idő, de meg lett. Fél 3-kor indultam lefelé...és hát nem volt jó látni, hogy még 1 állomást se mentem. Fejemben előjöttek ezek a mondatok: "hol van még a cél"... "nagyon messze van" ..."és Badacsony tanúhegy is előttem van"..."el kell érem a vonatot, utolsó 20.25kor van"...Aztán abba hagytam a kommunikációt az agyammal, inkább neki vágtam az útnak. Káptalantótinál bolt nem volt csak büfé, így nápolyi lett az ebédem...ekkor még jobban örültem, hogy almákat kaptam. Időm viszont nem volt, így gyors evést csináltam.

Közben pedig majdnem társam lett...büfé mellett ültem le enni. Jött a részeg emberke, hívott inni, sütire meg mindenre, folyamatosan mondtam "nem"-eket, miközben ettem is. Evés közben nem szeretek beszélni...Elment, 15 perc múlva visszaért egy sorsjeggyel...
-Nyertem, merre mész? Elmegyek veled egy darabig.
Ekkor már befejeztem az ebédet, így határozottan mondtam, hogy:
- Nem

Felálltam és elindultam, mivel még hosszú út várt rám.

Badacsony tanúhegy már jobban ment, szerintem közben játszott, hogy délután lett és ment lefelé a napocska.
Kilátón nagyon jól esett, megpihenni és utolsó almát is megenni, főleg úgy, hogy ekkor már tudtam elérem az utolsó vonatot.
Révfülöpön melegszendvicset vettem, aztán 22 körül szállásra értem. 

Jó hosszú nap lett..

Zárás: Visszatérve szépséges énemhez..
Igen szépséges énemet is el kell hagyom, ahhoz hogy megtaláljam/odaérjek önmagamhoz. Ez néha nehezen viselem, valamikor könnyebb...Nehezen viselem, amikor embereken látom, hogy hajléktalan csajt látnak rajtam és nem az a szépséges,szexis csajt amit otthon megszoktam. Viszont amikor kedvességet kapok teljesen elfeledkezem, hogy már másfél hónapja csak egy nadrágban vagyok... (egy váltó nadrágot hoztam...viszont első hétben jégesőben annyira beteg lett, hogy használni nem lehet. Mosógéppel  meg nem igazán futok össze a szállásokon)

De boldogság út ezzel is jár...aztán majd úgyis önmagamnál visszakapom szépséges énemet is.. :)

dscf5476.JPG