Jól eső vacsora...

Jelentés van!

Tegnapelőtt meg lett Kőris-hegy is, Bakony csúcsa.

Reggel Borzavárról indultam, Kőris-hegy volt első állomás. Nem mondom, hogy könnyű volt, de Kékes meg Csóványos után ez már semmiség volt számomra. Nem haltam meg bele. Pláne úgy, hogy lábaim is elég jók voltak.
Időjárással is jobban voltunk, mivel egyáltalán nem volt napocska...(bár egyszer-kétszer előjöhetett volna, attól még, hogy forró én még imádom...) felhők voltak, olyan táncos felhők. De megérzésem az volt, hogy nem lesz eső...Ennek ellenére nem volt bátorságom több időt eltölteni a hegyen. Indultam tovább.
Bakonybél...ahol vadszőlős étteremben végre valahára ehettem rendes ételt. Nem vagyok leveses, de még azt is ettem. Itt se csináltam nagy dolgot...már azért is sem, mert reggel nagyon, nagyon , nagyon későn sikerült elindulni. Majdnem fél 11-kor.

Végül Németbánya...meg lett a napi célom...fájdalommentesen. Itt előző napokban próbálkoztam szállást találni, de nem igazán sikerült. Egyet találtam Németbányán, de ott telt ház volt. Mást neten nem láttam, még közelében se. Viszont most már tudtam, ha jót akarok lábaimnak, akkor szállás kell nekik... Lett egy tervem is. Mi volt az? Mit csináltam a tervben?

Papírra írtam (mert ugye beszédemet nem értik) : "Elkéstem a buszt amivel szállásra mentem volna, itt van valahol szállás lehetőség?"  Igen, tudom ebben van kis hazugság...de azt nem akartam írni, hogy buszmegállóban tervezem az éjszakázást. Ekkora hazugság még belefér az értékrendemben is. 
Első háznál máris találtam illetőt, pontosabban egy nőt akitől meg is kérdezhettem. Két nevet is felírt nekem...így mentem be a faluba. Marika nevű hölgy vendégházát meg is találtam, de nem volt ott senki. Szerencsére szomszédban pont kinn voltak az udvaron, így hát szóltam nekik. Mondtam mi a helyzet...a kis hazugsággal. Mondta a pasas felhívja őket. 10 perc múlva jött a hír..
Marika Székesfehérváron van, 2 óra múlva ér haza, de utána be tud menni,

BOLDOGSÁÁG! De most tényleg nagyon boldog voltam, amikor ezt meghallottam. :D

Pasas mondta, hogy jöjjek be a teraszra, ameddig nem ér haza. Mivel elkezdett az eső esni, így meghúzhatom a táncot. Nem vártam sokat...jött a férje és ő beengedett. Mondta ágy még nincs kész, majd Marika megcsinálja, amikor megjön. Mondtam semmi gond, hiszen váratlanul jöttem.
Kérdezte, hogy és akkor vacsit is kér? Már 8 óra volt, én meg illem tudó szerettem volna lenni, így hát mondtam nem kérek, már ettem (újabb kisebb hazugság). De azért, szörpöt elfogadtam.
Nem sokára megérkezett Marika is. Máris csinálta az ágyat, sőt fürdőt is megcsinálta, pedig én azt tisztának találtam. Aztán ő is előjött vacsora témával..de valahogy neki már nem ment a hazugságom, vagyis kivette, hogy nem ettem. 15 perc és nagy tálcával jött fel...gombás krém, kenyér, szalámi, paradicsom
Na ezen látványtól kicsit elállt a lélegzetem :D 
Jól bekajáltam..boldogság ;)

Marika is kedves volt, sokat beszélt magától, családjától. Reggel meg csomagolt szendvicset is, amit úton első padnál meg is ettem.

Na szóval, hogy milyen út volt arra újból nem emlékszem, de arra igen, hogy jó volt ágyon feküdni...és vacsit kapni.

Idézet:

"- Köszönöm, jó ez így - feleltem, mert illemtudó akartam lenni, de azért levágott pár szeletet és odahozta nekem. Olyan gyorsan faltam fel, hogy már indult is vissza a pulthoz, s szó nélkül vágott még egy kicsit. Belenyúlt a csipszes zacskóba, újabb maroknyit halmozott belőle a tányéromra, aztán  kinyitott  egy doboz gyömbérsört és elém tette. Ha kiürítette volna a teljes hűtőszekrényt  én valószínűleg mindent megettem volna az utolsó falatig. - Köszönöm - mondtam újra és újra, amikor csak valamit elém rakott az asztalra."

Most jutott eszemben..vacsi mellé teát is kaptam. Valahogy így éreztem Marikánál, mint Cheryl ebben a helyzetben.

Tegnap meg Úrkút volt a cél...most innen is írok. (nem semmi nap volt...)