Feladás szélén...

Napokban, amikor megállok OKT tábla előtt, amin rajta van az Országos Kék Túra térképe....én csak nézem, nézem és csak nézem, pontosabban inkább bámulom. Bámulom Hollóházát és bámulom megtett utat...nagyon hosszú ám :D

Kíváncsi leszek, hogy önmagamnál el is fogom-e hinni az egészet.

Határozottan tetszett a tegnapelőtti nap és az hiszem bejön ez a Bakony. Pedig nem volt sima az út...sőt volt itt minden és talán pont, ezért tetszett az egész.Természetesen legjobb víztároló rész volt.

Reggel valamit csináltam, amit lehet páran el fognak ítélni...
Csaltam 0,5 km-et, mivel busszal nem ott szálltam le ahol felszálltam, hanem 1 megállóval előbbinél. Gondoltam úgyis csináltam magamnak egy pár pusz km-et, akkor ez a csalást simán megengedhetem. 
Lábam szerencsére nem fájt, így kellemes napom lett. Csókakő után rögtön felmentem egy hegyre, ahol ismét csodálatos látványt várt ám. Persze máris leültem mellé olvasni...aztán Gaja-völgy, ami számomra nagyon barátságos volt és utána indultam a víztárolóhoz, ami ugye víz...tehát boldogság jött rám. Imádtam.

Este meg elértem a célom a Bakonykútit 

Tegnap meg Jásdig jöttem. Viszont lábfájással...
Pedig ma is tetszett Bakony, de hogy miért, azt nem is tudom megforgalmazni. 
Egyre nehezebben bírom a fájdalmat, lelkileg bírnám az utat, de lábaim nem tudom kibírják-e a 20 napot. 20 nap, ami már nem is sok..hiszen 55-től kezdtem el a visszaszámolást.
De az is érdekes, hogy úgy érzem...Isten és angyalok, mindig azt mondaná, hogy "ne adj fel". Miből gondolom?

Ma Kisgyón előtt kezdett nagyon fájni...pecsétet már nehezen tudtam megcsinálni, indulás meg még nehezebb volt, úgy hogy 5 perc után leülés a földre és kézbe venni a kenőcsöt. Közben mondtam: Sajnos én ezt nem bírom tovább. Feladás felé mentem...Erre mi történik? Kicsit jobban lett, tök jó tempóban is mentem. Aztán, találkoztam egy kereszttel padokkal. Mintha Isten szólt volna: Hééé én is itt vagyok veled, ne feledd el. Leültem imádkozni...Mit látok? Mielőtt elmondanám, tudni kell ma se sikerült enni, mert ugye bolttal vagy étteremmel randizni nem volt lehetőségem. Na szóval leültem a kereszt elé és megláttam másik padon egy tiszta új gyümölcsszeletet...Angyalok is tudták, mikor kell reményt adni.

Zárás: Most először érzem azt, hogy nem fog menni...nagy a fájdalom...most előbb volt fogmosás, hát már sima állás is fájdalommal jár. Bár zavaró, hogy vége felé akarom feladni.

/Ma Borzavár a cél, ahol kiderül mit kezdek a fájdalommal/

dscf5353.JPG