3 nap...

Elmúlt napokban sajnos elmaradt a blog írás...mondjuk tegnapelőtt elkezdtem írni, csak közben lemerült a notebook baby és mivel Somlyóvári kulcsosház előtérében éjszakáztam (mivel szobát nem kaptam felújítás miatt), így feltöltés elmaradt. Tegnap meg újból előjött a fájdalom, így este 8-9 között elaludtam.

Hosszú lenne leírni 3 napot, úgy hogy rövidített változatban írom le. Pontosabban csak azt, ami emlékeim közé kerültek...

Szóval 32. túrázó nap: Örültem, hogy kaptam vacsorát meg reggelit, mivel már előző nap tisztában voltam, hogy ezen a napon nem fogok enni semmit.  Füzetben láttam, hogy ezen a  szakaszon nem lesz egy települési állomás se, így hát tudtam nem fog sikerülni kaját vennem. Tudom Vértestolnára vagy Tornyópusztára lehetett volna egy kitérő...de én örülök, ha kéket megjárom, nem szeretnék kitérőket is csinálni. (amúgy is eltévedések során úgyis vannak ilyenek is.. pluszban tuti nem csinálok).

Viszont nagy melegségben szerencsére nem is voltam éhes. Reggel meg várt Szárliget, ahol már ehetek is. 

Én még mindig azt mondom, hogy igenis vannak angyalok...Elindultam Gerecse üdülőből 8 körül, mi történt fél óra múlva? Visszaidéztem fejben, ahogy reggel táskában összepakoltam.. és rájöttem meleg pulcsit bizony ott hagytam a szobában. Meleg pulcsi ami nagyon fontos darab. Hidegben, főleg éjszaka igenis nagyon kell..Hálát mondtam Istenek, hogy eszembe juttatta még időben...tehát vissza üdülőhöz. Igaz plusz km-ek lettek, de örültem, hogy nem este vettem észre.

Kicsit ezen napon is elkezdett fájni a lábom, de azért menni tudtam, meg Betadine kenőcs használt.

33. túrázó nap: Ezen napon Várgesztes volt a cél. Vadász házban volt a szállásom.
Korán indultam, mégis későn értem be...17 körül. Szárligetig hosszúan tűnt az út, pedig csak végére kezdett fájni újból a lábam, inkább a nagy meleg volt az ellenségem. Szárligeten muszáj volt újra elővenni a kenőcsöt a lábujjaim miatt....de kenőcs után, mindig jobb lett. Nem fájt annyira és jobban is mentem.
Ezután, mivel nem voltam elégetett az reggeli úttal, eldöntöttem megpróbálok gyorsabban menni és kevesebbet megállni. Elég jól ment...13km-et előbb megtettem, mint a reggeli 10-et..
Viszont cél előtt előjött amitől féltem...az óriási fájdalom, amivel menni csak nehezen lehet. Nem, nem gyorsaság miatt jött elő. Hiszen már 2 napja kezdőzött és már Szárligeten láttam, ebből rossz vége lesz. 

Fájdalommal, de odaértem szállásra, meg leugrottam vendéglőben is enni.

Ezen napon mi volt boldogság? Hölgytől aki beengedett, kértem kis mosóport mivel ki akartam mosni a nadrágot a csap alatt. Erre felajánlotta, hogy kimossa...mondtam, hogy átvinni és elhozni nem tudom, mivel nincs váltónadrágom. Végül elvitte és vissza is hozta.

Boldogság! 36 nap után újból tiszta a ruháim. :D 

Mai 34. túrázó nap: Kijelentem egyik legjobb napom volt....Gánton állt a cél és 16kor már a célba ebédelhettem, reggel meg 9kor indultam. Legjobb az volt, hogy fájdalom mentes volt, ugyanis reggel elővettem tapaszt is, úgy éreztem előjött ennek is a ideje. Nehezen, de úgy ahogy ráraktam pár lábujjaimra. Kíváncsi voltam, hogy használni fog-e....és határozottan használt. ( biztonság kedvéért ezt lekopogom). Remélem 23 napig is használni fog...

Viszont Mindszentpuszta mellett simán elmentem...volt egy tábla amin azt írta, hogy Mindszentpuszta 450m 8perc...mentem tovább kéken, gondoltam lesz jelzés vagy valami, de nem...én meg mentem-mentem...furcsálltam is a dolgot...azt gondoltam, biztos rossz tábla volt.

Mondtam magamban: "Jó lenne, ha jönne túrázók vagy tábla"  2 perc múlva kérem szépen, jött is egy pár. Amikor meg láttam őket távolból csak nevetni tudtam.. :D Nevetem és csak nevetem, hogy ma újból jelen voltak az angyalaim.
Megkérdeztem kulcsosház arra van, vagy elhagytam. Mondták, hát elhagytam, így visszamentem velük. Meg lett, de plusz 1 órát pedig kaptam....viszont örültem, hogy 1 óra lett és nem több.

 

Zárás: 
Május 31-én Somlyóváron éjszakáztam. Minden hónap 1.-jén kapom meg, az új csomagot a mobilnetre amit egy hónap alatt használhatok fel. Mindig spórolok, nehogy hónap végén elfogyjon, ezért videókat nem is nézek rajta. De mivel 31-e volt...gondoltam elhasználhatom az egészet. (sose nem tudom mennyi van rajta...mivel nem lehet megnézni).

Eldöntöttem filmet nézek. Egy film, ami már láttam  és tudtam lelkileg jól jön. Film címe: Zuhanás a csendbe. (youtube-on "A végtelen érintése"  címmel van fenn) 

Az hiszem Joe nagy erőt adott számomra is...amit ő végig csinált abban 3 napban, az egy nagy csoda és túlélte. Amikor rám jött a fájdalom, elkezdtem rá gondolni...ő neki nagyobb fájdalmai voltak, ráadásul vize se volt és csak mászni tudott a törött lábbal. 

Na akkor én itt nem sírhatok a fájdalom miatt...nem mehetek itt haza...főleg, hogy ennyit megcsináltam... (tegnap lelkileg nagyon segített).

/Holnap Csókakő a cél/

dscf5295.JPG