Nem hiszem el...

Ma jött el, az a pont, amikor már én magam nem hiszem el, amit csinálok.. :D

Ma meg lett 3. legmagasabb pontom is. Felmentem Csóványos kilátóban...csak néztem ahol vagyok...és csak nevettem, nevettem, közben meg mondtam: "Ezt már nem hiszem el! Ezt is megcsináltam!", aztán még jobban nevettem... :D

Ahogy terveztem 5-kor indultam Nógrád felé. Elég jó út volt. Kő-hegynél szerencsém volt, hogy tudtam pecsétet kell keresni, mert Lokó-Pihenő nem éppen Kék-út mellett van. Sőt fák el is takarják, de nekem szuper szemem van..észrevettem. Pecsét is meg lett. Nógrádon szerencsére volt bolt, máris vásároltam, mivel előző este nem is ettem. 

Evés után fél 10-kor nekivágtam újból az óriási feladatnak.  Csóványos...hát jelentem, oké nem Kékes, de ez sem földszinten van. Igenis félig itt is meghaltam. Még az a jó, hogy úton mindig egy lehetőség van...tovább menni. Főleg utolsó 3-4 km volt a legnehezebb. Viszont mielőtt feltértem volna, találtam csodás tájat,  úgy döntöttem itt lesz a pihenőhelyem, le is ültem. Máris jött a viharos szél, amit őszintén szólva élveztem...olyan volt mintha repülnék...csak repülés közben nehéz volt olvasni, de azért megoldottam ezt is.

Aztán jöttem a szállásra Nagy-hideg hegyre. Ahol végre valahára normális kaját kaphattam. Sertéspörkölt galuskával...nem is tudom mikor ettem rendes kaját.

Jaa, időben is nagyon király voltam. 16 előtt már szobában voltam. Holnap viszont nem tudok korán indulni, mivel szeretnék reggelizni a szálláson, de az meg 8-tól van. Nem baj, szerintem nem lesz nehéz szakasz, oda érek így is a szállásra időben. (ha mai napot nézem, akkor meg pláne)

Idézet: "Csak azt, tudtam, hogy ideje indulnom, így hát kinyitottam az ajtót és kiléptem a fényre."

/Holnap jöhet Nagymaros/

 

dscf5005.JPG

 

dscf5018.JPG