Maga az út a cél...

Úgy bírom, hogy mindennap kapok valami kedvességet...
Este leszálltam buszról ahol szállásom van, bolt sajnos zárva volt. Viszont út mellett volt hot-dogos...kértem hot-dogot meg hamburgert is. Csinálták, aztán kérdezni a csaj, hogy sült hagymát kérek-e. Mondtam igen. Pár perc és kész lett. Fizetés....mondja a csaj: hagyma ajándék. :D 

Apró örömök a legjobbak...

Na mai nap...
Hát szerintem nálam 1180 km helyett meg lesz 1300 is (nem baj, legalább nekem rekordom lesz). Ugyanis újból plussz km-ek lettek. 
Reggel 9-kor sikerült elindulni, jó melegben. Szandaváralja felé, az úttal nem volt gond. Akadályok, kalandok nem voltak. Viszont pár percig voltak úttársaim is ám. Milyen úttársak? Képzelj el, kecskék voltak a úttársaim. Kéken sétáltak, jópofa érzés volt.  De aztán ők ott maradnak én meg mentem tovább.
Tovább, egy földműves területre, ahol dolgoztak is. Ekkor már Szandát elhagytam, távolból láttam is hol van, tőle nem messze láttam másik falut. Gondoltam, biztos az lesz Szandaváralja. Földműves főút is arra visz (gondoltam, akkor tuti az lesz).  Leértem...nagy csalódás...ugyanis kiderült, hogy az még mindig Szanda. Valahol út közben jobbra kellett volna fordulni akkor maradtam volna kéken. Mindegy, így hát egy biciklis úton jutottam el a célba, ami elég nagy, nagy kerülő út lett.

 Ezután jött a mai célállomás Becske. Ahol újból kellemes séta volt akadályok nélkül, viszont nagy forróságban. Kicsit siettem, mivel buszhoz voltam kötve. Jól mentem, mivel 15-kor beértem.

Azt már megírtam, hogy elkezdtem olvasni a Cheryl  Strayed: Vadon című könyvet. Amúgy érdekes története van, ahogy rátaláltam. Másfél éve csak úgy Árkádban voltam, bementem  a könyvesboltban, de nem vásárolni, hanem csak sétálni. Már akkor rossz lelkiállapotban voltam, már vonat elé is kiugrottam, csak megállt a vonat. Na szóval ilyen állapotban sétáltam a boltban...egyszer csak szemem elé repült ez a könyv. Cím alatt ez volt:  Ezermérföldes utam önmagamhoz. Fura érzés lett bennem, mintha belül szólt volna valami, hogy ez kell neked. Ekkor már kék-túrára rátaláltam, de nem döntöttem el, hogy elindulok. Amikor meg lett ez a könyv, talán akkor kezdőzött a döntés hozás a kék felé.

Ma is olvastam...aztán rájöttem, itt nem is Írott-kő a cél, hanem maga az út. Út ahol megtalálom újból az a csajt, aki mindig vidám, életkedv teli és erős...vagyis visszakapjam újból erős önmagam. Hiszen blog címe is ez lett...

Másképp kell Pécsett leszállnom,mint felszálltam. Pontosabban tiszta lappal, új élettel...

Zárás: Nagyon bejön a könyv, így azt találtam ki mindennap írok belőle idézetet. Olyant ami engem nagyon megérintett vagy erőt adott további útra.
Mai idézethez tudni kell Cheryl célja "Istenek hídja" volt.
" Észak felé pillantottam, a híd irányába - már gondolata olyan volt, mint valami jelzőtűz. Aztán visszanéztem dél felé, amerről jöttem, a vadonra, ami móresre tanított és próbára tett. Fonttolóra vettem a lehetőségeimet. Tudtam, hogy csak egy van. Mindig csak egy van.
Hogy tovább menjek."

 

Holnap már Alsópetény lesz...

 

dscf4884.JPG