Könnyű nap...

Hát kérem szépen ma felfedeztem nagy dolgot...

Rájöttem van mégis órám. Hol? Hát fényképezőgépen, így hát ma már nem kérdeztem meg 100 embert, hogy hány óra van.

Ma ismét későn indultam. Nem jó, hogy helybe van a szállás, mert ilyenkor elszórakozok a szálláson...
Ma amúgy nem volt gáz napom. Ahhoz képes, hogy 9 után indultam, itt voltam Cserhátsurányon 17 óra után. Nem volt nehéz pálya. Csak elején Hollókő és Nógrádsípek között volt egy-két meredek út, de nem hosszú. Melegben azért, icipici meredek út is fárasztó volt.
Ilyenkor mindig előjön a gondolat..."Jaj mi lesz Nagy-hideg hegyen"...Bírni fogom? "Persze" mondom én, magamnak. Aztán arra gondolok, hogy ez lesz utolsó 900 magasság, oké még egy lesz az utolsó napon, de ott már nem fog számítani semmi nem..hiszen cél előtt leszek.
Sár is volt, de ez már nem volt nagy játszma. Olvasás meg király volt, úgy mond boldogság érzés jött rám (amúgy ez sokszor történik).
Végül szállást is kaptam ám, szerencsére volt szabad hely.

Amúgy megnyugtató, hogy nem csak pasiknak tetszik a szemem, hanem szúnyogoknak is. Mondjuk szerintem, ezért még nem kéne szemeimben repülniük.  

Zárás: Aki azt mondja minden ember hülye, bunkó, rossz...neki szólnék, nagyon nagyon rossz a szeme.
Én folyamatosan találkozok csodás emberekkel. Ma például beértem Nógrádsípekre, enni akartam, kerestem a boltot. Egy mamika utcán beszélgetett a szomszéddal. Elmentem hozzá, megkérdezni, hogy merre van a bolt. Mondta, hát hétfőn szünnapos...zárva van...mit szerettél volna? Mondtam, hogy hát valami kaját.
Erre ő: Na gyere adok én neked kaját. :D  Persze újból boldogságban voltam. Adott egész libamájast, kenyeret sőt túrós sütit is.
Süti evés közben mennyekben éreztem magam.

Na szóval sok, sok, sok csodálatos szívű  ember van. Csak tessék kinyitni a szemedet. ;)

Holnap jön Becske

 

dscf4855.JPG