óriási fájdalom...12 órás alvás...

Na szóval szerda este visszatértem...

Notebook babát nem sikerült megjavítani...egyik szerviznél azt mondták, hogy nincs alkatrész hozzá, másiknál meg, hogy meg kell néznie és csak azután tud választ adni, de nem lát nagy jövőt neki. Így hát 3. szerviz után Media Markt felé vettem az irányt...vásároltam.

Csütörtökön újból úton voltam, mondjuk 3 nap szünetet nem mondhatnám pihenőnek, mászkáltam össze--vissza csak épp nem kalandos erdőben és látványos sem volt.

Vasárnap délután amúgy megfájdult a bal lábam...szerencsére csütörtökön már jobban volt, Derenkig mentem, ezután tegnap Aggtelek volt a cél. Ami nem is lett volna rossz út, csak hát gps-et nem tudom használni, mivel kiderült, hogy nem is úgy működik, ahogy én gondoltam.Kéne hozzá program meg kábel és csak utána lehet szuperül használni.

Kaphatnék segítséget, csak én már úton vagyok, vagyis későn kértem.

Hol is tartottam? ja ott, hogy gps nincs...így hát Jósvafő előtt a mezőn sikerült eltévedni. Szerencsére agyam nálam volt...igaz 1 óra kellett hozzá, de meg lett a keresett út :D

Ekkor történt az első esésem...a sár játékban, elég jó sáros lettem, de nem ez volt a legnagyobb bajom, hanem hogy elkezdett halálosan fájni a jobb lábam és itt még volt vissza legalább 5-6 km...Nem volt jó mese, úgy mond halálos mese volt inkább. Mit mondtam folyamatosan magamnak egész 5 km-en át? "Nincs megállás, nincs megállás, nincs megállás" Őszintén szólva nagyon is bejött, nem álltam meg egyszer se. Viszont Aggteleken nem tudtam, hogy mi lesz következő 47 napban, csak azt tudtam, ez a fájdalom tényleg halálos...vagyis így nem lesz jó.

16:45 kor nagy nagy fájdalommal (nem is nagy, hanem óriás fájdalommal) beértem szállásra...tervben volt ruha tisztítás, hajmosás és egyéb dolgok...hát tervből semmi nem lett, ugyanis 17kor lefeküdtem és fel sem keltem másnap hajnalig. Pontosabban 12 órás alvás lett.

De egyáltalán nem bántam meg a 12 órás alvást, testemnek nagy szüksége volt. Reggel lábamban az óriási fájdalom is elmúlt...így hát persze nem volt kérdéses, mi is lesz következő  47 napban (ma már 46 :P ). Kaland, kaland...apró csodákkal...és csodálatos látványok, boldogságos érzésekkel.

Ma meg Kelemérig jutottam, fájdalom mentesen...Boldogságosság!!!!!!!!!

Úgy tűnt ma erdőnek is szombat volt, ugyanis nem adott nagy kalandparkot, még sár játékot se...kellemes séta volt, legjobb időjárásban. Piros pont jár fűnek is, mert reggel vizes fű megtisztította a cipőmet.

Zárás: Jobb is, hogy nincs gps...kell az a izgalom meg szórakozás, amit csak gps nélkül lehet megélni. :D  

Ma amúgy falevél rossz volt...ugyanis faág segítségével meg akart csókolni, de ez komolyan mondom ám...természetesen elutasítottam és mondtam "bocsi, de nem vagy a esetem".

Holnap Uppony. :) (Vagyis már bükk)

 

dscf4526.JPG