Egy társ...

 

2016.05.08. Zalalövő

Május 8...Az hiszem ezt a napot, soha nem fogom elfelejteni!

Ma kérem szépen nem egyedül jártam az utamat. Csödénél reggel fél6  körül felálltam és elindultam faluból kifelé. Falu végén volt egy tábla, amin falu életét írja le. Itt megálltam, mivel elolvastam...
Eközben jött elő egy kutyabarát, én köszöntem aztán mentem az utamra. Egy darabig jött ő is...

 

- Eddig már 2-szer is volt, hogy egy-két kutya látta, hogy nem félek, akkor hozzám jöttek, sőt volt olyan aki  ugrált rajtam össze-vissza az örömében. :D   Ezek a kutyák az adott faluban elkísértek egy darabig, de aztán vissza mentek a hazájukba. -

Szóval ma is erre gondoltam, hogy kicsit jön, aztán elmegy...
Hááát! Nem így lett! 
Igazából nem igazán foglalkoztam vele, ha jön akkor jön. Nem én kutyám, és van sok dolgom utam során.
Így hát mentem, mentem és csak mentem...közben látom ő csak jön. Befordulok erdőbe, ő meg csak jön. Közben egyszer-kétszer látott őzt, akkor elment arra felé, 5 perc múlva viszont újból lábnyomom után jött.
Fél óra után már láttam, ez a kutya bizony engem választott ki társnak.... 

 

Egy társ aki képes volt Zalalövőig is eljönni...7-8km tuti volt, és ezután is csak jött, jött és jött utánam. Mindenki azt hitte  az én kutyám, miközben egyáltalán nem. Kocsis út veszélyes volt számára, itt meg mindenki hülyének nézett, hogy miért hagyom így menni (miközben én nem tehettem semmit). 
Zalalövőbe bemenet, tudtam, hogy lehetséges megkedveltem...lehetséges jó érzés volt egy társsal menni az úton...lehetséges különleges, hogy ő engem választott ki.

Viszont tudtam nem jöhet velem. Őrülök, hogy magamra tudok vigyázni, nehogy még egy kutyára is és bizony neki is kell ital meg étel, szóval csupa felelősség... Jaa és szállásokról nem is beszéltem, ahol egyszer-kétszer kifekszem, oda se jöhet be.

 

 

De akkor hogy tudnék elválnék tőle? Ez a kérdést vette elő az agyam. Mivel elzavarni felőlem nem lehetett. 
Menhely...gondoltam...Megkérdeztem van-e, azt mondták "arra", de messze van. Én meg nem voltam képes ezért  plusz km-eket megtenni.
Mi lett a vége? Hogy váltunk el? Vasútállomáshoz ahol jobbra kell fordulni, ott van egy Reál bolt. Nyitva volt, így emberek is voltak. Kutyus át ment a bolthoz, és ekkor láttam, a megfelelő időt. Pontosabban elbújtam egy fa mögé...csak egy percet volt ott, de az pont elég volt. 1 perc után, már jött is vissza. Keresett, nagyon keresett, de nem látott. Gondolta egyesen mentem tovább, így arra ment...

Én meg előbújtam és jobbra fordultam a vasútállomás felé...

Ui.: Kérdések: Mi volt ez?
Miért jött velem? Mit látott bennem? Mit érezett?
Na mindegy...mindenesetre barátságos volt. Még akkor is, ha nem foglalkoztam vele. 
Egy tuti.. egy kutya néha többet tud mint egy ember.  Ezt a saját kutyusomtól is tudom...tényleg! de jó lesz otthon, majd Bellusomtól ölelkezést kapni!
Egyébként bűntudatom van. Nem szabadott volna így ott hagyni...de akkor mi lett volna a megoldás?