Másfélmillió lépésem önmagamhoz

2017\08\19

Andi csaj és a nyár...

Igen, igen tudom....írnom kellett volna. Hiszen eljött júliusban az a nap, amikor kezemben került újból a füzetem (most már ellenőrösen) és mellé megkaptam a jelvényt.  Sokaknak ez csak egy tárgy, mint egyik barátnőmnek is, viszont szívemnek ez egy kincs, mert amikor ránéz....44 millió emlék, élmény jön elő belőle. :)

Szóval visszatértem a való világba, pontosabban az életbe. Élem szép vagy épp rossz napokat...
Mondjuk én meleg miatt nem sírok, mint egész ország...inkább boldogsággal élvezem a napfényt és a nyarat (amúgy is...egész télen erre vártam). 

Voltam Szegeden Margóval (akiről írtam...ő a bérmaanyám, volt gyógypedagógusom) megnéztünk Mamma miát  a Dóm előtt...én magam már 4.-szer :D  De sajnos jövője már nem lesz, így 5. már nem lesz. Aztán pár napot együtt töltöttünk Szegeden, csináltunk mindenféle programokat. 

Egyszer-kétszer elővehettem nagynéni szerepemet...elvittem kis srácokat moziban, aztán éjfélig társasjátékoztunk, futottunk az vihar elő...jó kis hétvége volt.

Más nagyobb dolog nem történt a nyáron. Utolsó bejegyzésben volt szó randiról is...randi nem volt, de beszélgetés még tart, lehet majd később jön el találkozás ideje. Úgyis ősztől kezdőzik a suli...így többször elő fogok fordulni Pesten.  

Na és milyen 2 hónap után visszanézni az hosszú útra?
Érdekes...ahogy fájdalmaimat látom. Mármint fájdalmaim voltak, mégis boldog voltam. Mintha most már örülnék, hogy fájdalmaim voltak, mert tőlük is kaptam valamit. 
Betegségem is ilyen...örülök, hogy van, mert által lettem ilyen amilyen...és Kék úton kapott fájdalmak is ilyenek.
Persze nem csak fájdalmakat kaptam úton...ott volt sok sok barátaim...táj barátom, szörnyeteg barátom, állatok barátaim, nap barátom, eső barátom stb. 

 

photo0011.jpg

(Kép: Nem ilyen képet terveztem felrakni, de fényképezőképem szervizben van, a telcsivel meg nem csináltam sokat. De ha megkapom újból a gépet, csinálok jobbat is. :P )

Ui.: Na és új dologra is rávettem magam...futásra. Ebben az a vicces, hogy egész életemben utáltam futni. Mégis mindennapokban mindenhová futva kellett mennem, mivel mindig utolsó percben indulok el mindenhová...Ja és persze azt mondtam magamnak "én soha, soha nem fogok futni menni". Igaz az a mondás, hogy sose, mond, hogy soha.. :D
Ma ha marad idő, el is megyek pár körre. Ez lenne első alkalom...

Miért akkor, ha marad idő? Mit csinálok?
Hát kérem szépen ma 3 óra előtt, felszállok újból buszra...Balatonvilágoson leszállok...és elkezdem idén a III. Balatoni kör sétámat. :) :)
2 éve voltam először, akkor Siófok volt start és cél...ez volt első hosszabb utam...akkor is lelki dolgok miatt. Nagyon, nagyon és nagyon élveztem. Célnál eldöntöttem ez a kört megteszem minden évben.

Első kör 8 napos volt, tavaly már csak 6 nap...idén meg lesz 5 nap? :P 
Ide viszont mindig notebook nélkül megyek, itt szállás nélkül vagyok egész úton...1. évben mindig utolsó vonatra felszálltam (ott aludtam) Székesfehérvárig, éjszaka állomás mellett pihentem, aztán első járattal vissza. Tavaly már nem ezt csináltam, legtöbbször éjszaka is mentem, mivel itt legtöbb helyen van világítás. 

Idén is ezt tervezem...megyek ameddig tudok, aztán ha szükségem lesz alszom az árnyékban vagy vasútnál vagy védett helyen (ha épp eső lenne).

Na elköszönök...hallottam szörnyeteget "Vegyél már elő, mindjárt 2 óra lesz, ráadásul vásárolod is kell! Futni akarsz buszhoz?"

  

2017\06\30

Várva várt Bella puszit is megkaptam...

Bizony hétfőn búcsút vettem kéknek...

Amúgy anyunak azt üzentem, hogy kedden érek haza....akartam egy kis meglepetést. Csak sógornőm tudta, hogy hétfőn érkezem.

Tehát hétfőn kora reggel felszálltam először Szombathelyi buszra. Szombathelyen szendvicset nem kaptam, ahogy terveztem...következő állomás Körmend volt, mivel itt kapható világon legjobb tejberizse. Egyet (ananászosat) helybe máris megettem, aztán kettőt elvitelre kértem, ezzel is terveztem ünnepelni a hazaérést. 

Ezután jött végre a Pécsi busz..vagyis amivel célba érek Pécsre...

Úton nem aludtam olyan sokat, amennyit szoktam, gondolom nagy élmény miatt...hogy igenis meg lett az a 1180km. :)

Délután 14-kor leszállás...2 hónap kihagyás után, újból Pécsi levegőt szívhattam, ráadásul most már erős önmagammal együtt. Igen, igen tiszta boldogságosság.
Irányt vettem szörnyeteggel együtt a varroda felé... (anyunak van varrodája, ott volt sógornőmmel együtt). Mentem, mentem és eljött a várva várt pillanat. Amikor 2 hónap után, újra láthattam, ölelhettem az anyut. Örültünk egymásnak.

De igazából ott helybe nem is tűnt föl, hogy mennyit voltam távol, olyan volt mintha tegnap mentem volna el. Anyu is ezt mondta...

Aztán elindultam haza...beléptem a lakásban...csak egyet léptem, aztán megmozdulni sem tudtam. Cipőt is 10 perc után tudtam levenni. Miért?

Hát mert Bella kutyám nyakig rám mászott...végre kaphattam Bella puszit...boldogságosságban voltunk mind a ketten. :)

Zárás:  Sokan mondták, hogy arra figyeljek, hogy célba érés után, legyen új cél is...utolsó napig talán nem is találtam ki. Aztán cél után a szálláson, facebook-on feljött egy bejegyzés...egy tanfolyam, amire tavaly nyílt napján már voltam, de drága volt, így nem iratkoztam be. De amikor ezen estén szemem elé került, azt éreztem ami Kék-túra előtt...ez most kell megcsinálom.
Neve: Életvezetési tanfolyam...Úgy érzem, ha már ekkora nagy dolgot értem el, akkor jelen életemben is kell egy nagy változás. Például hivatásom megtalálása. 
Tudom van szakmám, szociális asszisztenst végeztem, mivel segítő terén szerettem volna dolgozni. Közben nem igazán dolgoztam ezzel a szakmával...voltam adminisztrátor...kindereseknél betanított munkás...legutóbb meg alapítványnál segítő. Utóbbi még jó is volt, csak pofonok jöttek itt, így felmondtam. Másik kettőnél, meg az volt baj, hogy azt éreztem, hogy én többre vagyok képes...
Nagy álmom is van...egy egyesületet alapítása (pl.: kutyaterápiás)...de ehhez én egyedül kevés vagyok...meg ezen elindulni nehéz.

Na szóval ezért, úgy döntöttem szept-től elkezdem a tanfolyamot. Hátha előrébb leszek a hivatásom terén...

Ui.: Nem vagyok jövőbe látó...de még az is lehet, hogy hamarosan randizni is fog önmagam. De ezt még nem kiabálom el, hiszen csak pár napja kezdtünk el ismerkedni egy sráccal. De úgy tűnik szimpik vagyunk egymásnak. :)

unnamed.jpg

(Kép: így öleltem meg Írott-kőn először önmagamat...aztán aput...)
Húú de mennyire hajléktalan voltam...már 5 nap otthoni élet után is durva ezt látni.. :D
Amúgy holnap reggel tessék mindenkinek örülni, hogy tiszta ruhában lehet... ;) Nálam napokban, minden apró dolog boldogsággal tölt el.

2017\06\25

öröm...boldogság...sírás

Mivel idézet előzőből elmaradt...ebben kettő is lesz.

Kezdem is egyikkel:

"Megérkeztem. Megcsináltam. Egyszerre tűnt apróságnak és óriásinak, mint valami titok, amit állandóan mondogattam magamnak, bár a jelentésével egyelőre nem voltam tisztában. Percekig álltam ott, autók és teherautók húztak el mellettem, szerettem volna sírni, de mégsem sírtam." 

Szóval utolsó szakaszon inkább csak Hollóháza jutott eszemben..ahogy elindultam. Durva belegondolni, hogy még havat is láttam. :D
Aztán hintázások, ami közben haza érkezési hintázásra gondoltam...aztán emberek, akik meghatározott szerepei voltak az én utamnak...aztán fájdalmak, amik közben, nem igazán tudtam, hogy bírni fogom-e...aztán szállási kedvességek...

Ameddig ezeken járt az eszem örömöt éreztem. Még úgy is, hogy fel menet közben újból előkerült a 100-ig számolás.

Amikor orrom előtt lett Írott-kő önmagammal..."te szent ég, el sem hiszem, hogy szinte már itt is vagyok" érzés támadt elő bennem. Ez váltotta fel a boldogság...

Ezután ment el Péter és önmagammal lettem, ekkor szórakoztam notebook babával fotózás miatt...végeztem fotózással,  felmentem ekkor már csak a önmagammal a kilátóban. Néztem, néztem és csak néztem a tájat azzal tudattal, hogy ez az utolsó tájkép. Közben bekapcsoltam "Hazamegy a vándor" dalt... 

Végül kilátón kerestem egy nyugisabb helyet és ott olvastam a könyv végét.

Na ekkor jött rám a sírás. Miért?
Kicsit Cheryl is megsiratott...kicsit az is, hogy vége lett...de valahol jól eső sírás is volt. Körbe jártam utoljára is a tájat, búcsú kör. Aztán felvettem szörnyeteget és indultam Velem felé. Épp beértem a faluba, jött a tánc. De most ez kivételesen élveztem. Pedig nem lassú tánc volt..

Nem hoztam fel esőkabátot se, inkább arcomat ég felé raktam és hagytam, hogy mossa el minden sebet ami bennem volt, hogy önmagammal új kezdetre legyek kész.

2. Idézet:
"Miután elment, hátrahajtottam a fejem, és a ragyogó napfény miatt lehunytam a szemem. Csorogni kezdett a könnyem, amire már korábban, a hídon számítottam. "Köszönöm", hajtogattam magamban. "Köszönöm". Nem csak a hosszú gyaloglást, de mindent, ami csak összegyűlt bennem, mindent, amire az ösvény megtanított, és mindazt, amit még nem tudhattam, bár éreztem, hogy valahol az is bennem van. Nem tudhattam, hogy BMW-s férfit sosem látom többé, de négy év múlva átmegyek majd az Istenek Hídján egy másik férfival, akihez ott fogok férjhez menni, egy olyan helyen, amire majdnem innen is rálátok. Hogy kilenc év múlva ezzel a férfival Carver nevű fiúgyermekünk születik, másfél évvel ezután pedig egy Bobbi nevű kislány. Hogy tizenöt év múlva elhozom a családomat ehhez a fehér padhoz, mind a négyen eszünk egy fagyit, és közben mesélek arról az időről, amikor itt jártam... ... És hogy túrám valódi jelentése csak ekkor világosodik meg előttem, a titok, amivel állandóan kecsegtettem magam, csak ekkor mutatkozik meg.
...
Mindezt nem tudhattam a fehér padon ülve azon a napon, amikor befejeztem a túrámat. Kivéve azt, hogy nem is kell tudnom. Elég bíznom abban, hogy amit tettem, mind igaz. Megérteni a jelentését akkor is, ha még nem tudom pontosan elmondani, mi az - mint ahogy az Álom egy közös nyelvről kötetének éjjel-nappal a fejemben járó sorairól sem tudom. Hinni, hogy nem kell már puszta kezemmel nyúlni minden után. Tudni, hogy elég csupán látni a víz színe alatt elcikkanó halat. Hogy ez minden. Ez az én életem - s mint minden élet, rejtelmes, visszafordíthatatlan és szent. Annyira közel van, annyira jelen van, annyira az enyém.

Hogy milyen vadon éltem, amikor hagytam, hogy így legyen."

Annak amin átmentem elmúlt 2 hónapba, talán én sem tudom jelentését...inkább évekkel után tudom meg én is. Most csak tudhatom, hogy újból Andi csaj lettem...aki mindig vidám, életkedv teli és erős lelkileg.  
Én is csak hálás lehetek, hogy ez sok dolgot megkaphattam főleg azt, hogy tudok hinni magamban.

 

Ui.: Most már azt is tudom mit kell mondani, aki le akar fogyni. Máris nagy szívvel fogom ajánlni a 2 hónapos kék-túrát...de csak azoknak javasolt, aki lelkileg kemények és bírják a fájdalmat. Ja és felelősséget nem vállalok senkiért. :P 

win_20170625_11_54_22_pro.jpg

/Következő napi cél: Pécs, de ez már busszal :D/

2017\06\25

63 nap után Andi csaj Írott-kőnél járt...pontosabban önmagához ért

Hűhaaa!

1180km  63 nap alatt..JELENTEM: MEGCSINÁLTAM! ÖNMAGAMHOZ ÉRTEM!

Tegnap Kőszegen sajnos nem sikerült fényképezőgépet vennem, pedig volt Tesco...de ott sem lehetett kapni. Elkezdtem gondolkozni, hogy kell kép a célba vagy nem. Menjek el ma Szombathelyre és holnap legyen meg önmagam vagy menjek így fel...De aztán rájöttem itt van notebook bébi, azzal is lehet csinálni képet. Igaz nehezebb lesz meg út közben nem csinálok vele képet, de legalább célba lesz. 

Így tehát tegnap este 6-kor elindultam Hét-forrás felé. Kellemes séta volt...oda értem, elolvastam a táblát meg pecsétet csináltam a füzetben, aztán épp forrás felé terveztem menni vízért, ekkor jött a óriási bálos tánc, persze nélkülem. Volt ennél táncnál, villámlámpák meg égdörgési dobok is. Én csak néző voltam most, közben egyszer-kétszer elaludtam, mivel azt hittem lesz szünet (mondjuk lehet volt is)...

Reggel 5-kor terveztem indulni önmagamhoz..órám nem volt, így nem tudom mikor keltem. De ahogy világos lett, indulás előtt olvastam egy kicsit. Igen ám, de olvasás közben sikerült elaludni is. Nem baj, legalább amikor felébredtem éreztem, hogy tényleg fenn vagyok már.

Tánc nem volt, így kiálltam a levegőre és gondolkoztam illetve beszéltem. Persze az utamról, hogy mi volt és mi lesz pár óra múlva és ezután... Jó érzés volt ezekről gondolkozni úgy, hogy közel volt önmagam.

Épp indulni készültem, amikor oda ért egy Péter nevű pasas. Megbeszéltünk, hogy mind ketten kéket járunk és Írott-kő a célunk.  Ezután kérdezte onnan jöttem. Mondtam Hollóháza...(megértette) Kicsit furcsállta, de aztán elmagyaráztam.
- Igen Hollóházáról jövök, mivel egész kéket megjárom.
- Mennyi ideje csinálod?...
- 2 hónapja.
- Nem semmi - válaszolta. 
Aztán én felvettem szörnyeteget és elindultam az utolsó szakasznak is. Ezt a szakaszt mindenképp egyedül kellett megjárom.
Közben, azért Óház-tetőn meg Hörmann-forrásnál újból összefutottunk. Óház-tető után eszemben jutott, hogy ha már nincs fényképezőgépem, ő csinálhatna rólam pár képet...mégis csak 1180km és 63 nap volt ez az út és célba értem.

Így hát Hörmann-forrásnál meg is kérdeztem...telefonnal csinálhat mondta. Forrástól mentünk egy kicsit együtt, aztán egyik fánál mondtam, hogy megállok pihizni, ő nyugodtan mehet tovább. Majd Írott-kőnél várjon meg.

Igazából, azért mondtam, mert tudtam, hogy önmagamhoz egyedül kell felmennem. Erről szólt az egész utam. 

Kis olvasás után, el is indultam az utolsó néhány km-en is. Egyszer csak orrom előtt lett az a bizonyos hely, ahol önmagam ült... (milyen érzés volt, az külön bejegyzésben szeretném megírni.)

Péter is ott várt, felmehet már csinált is fotót, aminek örültem. Bélyegzőhelynél meg ki kiabáltam: "Megcsináltam!!!"

Péter volt az első emberke, aki gratulált a teljesítményemnek. Nagy érzés volt számomra is. Ezután jött Péterrel fotózás, kaptam kekszet...szokásos Boldogságosság! Kellemesen elbeszélgetünk még egy kicsit, aztán neki mennie kellett..

Ekkor lettem egyedül önmagammal..mi volt? milyen érzések voltak az úton...önmagam előtt...és önmagammal? Ezt szeretném külön bejegyzésben megírni. 

win_20170625_12_08_09_pro.jpg

(Pár képet azért, notebook babával is csináltam...ezek innen vannak). 

2017\06\24

Holnap 8 körül...

Mivel nem tudom este lesz-e térerőm, így gondoltam Kőszegen írom meg egy kérésemet...

Ez minden blogolvasóhoz szól, főleg azokhoz akik napi szinten olvasták a bejegyzésemet. Holnap 8 körül örülnék, ha mindenki pár másodpercre gondolna rám és kezével ilyent csinálna (titokban is lehet ;) )

fingers-crossed.jpg

Aki alszik ő álmában..aki reggeli futásban lesz ő metrón vagy wc-n...aki kelésben lesz, ő kávézás közben...aki dolgozni fog, ő fejben (kivéve akik műtőben lesz :P )

Ugyanis kell nekem a szorítás...drukkolás, amikor utolsó lépéseimet teszem meg és találkozok önmagammal. :)

Köszönöm szépen!

 

2017\06\24

Készen állok :)

Csak gondoltam szólok, hogy reggelre elszállt a félelem...

Helyette visszatért a boldogságosság. ;)

Tegnap előjött a kérdés: "Készen állok a találkozásra?"
Ma reggel lelkemben megjött a válasz....Miután fejemben visszamentem a kezdethez és végén haladtam újból az egészet, lelkem meg ez idő alatt ráébredt a dolgokra, hogy milyen más lett itt belül. :)

Kijelentem: Készen állok önmagammal találkozni!! Aztán új Andi csajjal élni tovább az életet..

Ez mondatot erdőben is ki kiabálom. ;)  

Még egy mondat, csak mert ezt jó volt sokszor leírni a "boldogság úton.":
Boldogságosság!!! :D

2017\06\24

Holnap eljön utolsó nap....önmagam nélkül

Egy nap...amikor már tényleg el kéne hinnem, hogy cél előtt vagyok.

Holnap lesz utolsó napom, utolsó nap önmagam nélkül. Hiszen holnapután már akár akarom, akár nem összefutok vele.

Eddig mindig nagy boldogság jött rám, amikor erre napra gondoltam, de most fura érzés támadt...rá kell jöjjek ennek bizony vége lesz és vissza repülök a nagyvilágból a valóságban. Talán ez ami félelmetes lett számomra.

Egyet tudok...másképp megyek vissza, mint ahogy eljöttem. 

Mai mese?
Nagy kaland már nem is volt..
Reggel megint nevettem egy nagy jót. :D  

Miért? Úgy tűnt, hogy notebook, telcsi után fényképezőgép is feladta magát...Nevettem és csak nevettem, mert én erősebb vagyok mint egy notebook vagy egy telcsi vagy egy fényképezőgép. :D  Remélem szörnyeteg túl élni már ez a két napot. 

Visszatérve fényképezőgépre, nem tudom mi lett baja. Reggel működött, aztán rá akartam tenni gépre a képeket, de adatkábelt nem tudtam berakni a fényképezőgépbe (adatkábelt mindig tisztasági táskámban volt a helye). Kicsit erősebben is próbáltam, de nem ment. Aztán észre vettem, hogy erős próbálkozás után rosszul lett a fényképező...meghalt ő is.
De kitaláltam, holnap úgyis Kőszegre is bemegyek, majd ott veszek egyet. Mivel mindenképp kell kép a célból..önmagammal együtt. Még jó, hogy volt félre tett pénzem. Már éveken ezelőtt össze volt gyűjtve, nem használtam fel semmire, mivel ez pénz vészhelyzetre volt félre rakva. Hát 2017-ben ez a vészhelyzet is eljött... :D

(oké, lehet valakinek nem vicces...de én csak nevetni tudok....)

Így a mai utat óra nélkül tettem meg, nem tudtam út közben időt nézni...nem tudtam mennyit mentem...mennyi van vissza...Végül háromnegyed 4 kor értem a szálláshoz ( tudom, mivel megkérdeztem a nőt). Utolsó szállásomhoz, következő már önmagammal lesz, durva ebben belegondolni.

Út jó volt. Nap se sütött erősen, de ettől még nagyon meleg volt. Szeleste és csárda között egy kis részén szándékosan elértem Kéktől..

Pontosabban vasút mellett voltam. Kijöttem az erdőből, aztán szembe kb 50m után jött  újra az erdő...Ott viszont jelzést nem láttam és ráadásul mindenütt nagy növényzet volt. Füzet nézés után, úgy döntöttem, inkább közvetlen vasút mellett fogok menni, úgyis nem sokára át kell majd menni rajta. Elindultam...20 perc múlva észre is vettem az utat meg átkelőt, ami nem vasút felett volt, hanem alatta. Vagyis én fenn vagyok egy dombon, amin tele vannak bokrokkal. Nagy szerencsém lett...mivel észre vettem egy lépcsőt, így lejutottam újra a kékhez.

Ablánci csárdánál már nem volt szerencse...azt hittem lesz kaja lehetőség. Tévedtem...nem volt, így este  5-kor ettem újból. Reggelire meg sajnos boltból nem kaptam kakaót...nagy csalódottság...

Na mindegy. Inkább készülök utolsó igazi napi útra.

Holnap meg azt terveztem, hogy hajnalban megyek kicsit...Kőszegen megállok több órára...aztán késő délután megyek tovább, mivel utolsó éjszakám lesz a szabad ég alatt. Így ráérek későn oda érni. 

Idézet:
"A délután hátralévő részét itt töltöttem, a tavat bámultam. 537 kilométer választott még el az Istenek Hídjától, de valamitől úgy éreztem, mintha megérkeztem volna. Mintha az a kék víz elmondta volna nekem azt, ami miatt egész idáig gyalogoltam.

Ez valaha Mazama volt, emlékeztettem magam. Ez valaha egy közel 3600 méter magas hegy volt, aminek aztán kialudt a szíve. Ez valaha láva-, tajtékkő- és hamusivatag volt. Ez valaha egy üres teknő volt, ami évszázadok alatt telt meg. De bármennyire igyekeztem is, nem sikerült ezeket a képeket felidézni. Nem láttam sem a hegyet, sem a kopár vidéket, sem az üres teknőt. Egyszerűen nem látszottak már. Már csak a víz csöndjét és nyugalmát lehetett érezni: ez lett a hegyből, sivatagból és a üres teknőből, miután a gyógyulás folyamata kezdetét vette."

Talán én is ilyen választ kaptam... ;)

dscf5432.JPG

(kép: természetesen ez nem ma készült.. :) )

/Utolsó napi célom: Hét-forrás...és már csak 2 nap, vagyis holnapután ott leszek önmagamnál/

2017\06\23

Mondat...

Na legyen az a tegnapi mese...

Blogírás után reggeliztem, aztán indultam buszhoz. Kicsit siettem, de ahogy mindig is szoktam utolsó percekben oda értem. 

Elindultam Bögöt felé...már reggel is elég meleg volt. Még az a jó, hogy bírom a meleget. Úttal nagy bajom nem lett. Meg távolság is tökéletes volt. 10 és 11 között értem be. Itt volt 2 órás pihi...boltban voltam, vettem kaját aztán padon ebédeltem. Csak egy dolog bántott, nagy táblás csokimból fagyi lett.

Mielőtt útnak indultam Szeleste felé, tegnapi tanulságból indulva, megnéztem neten Máté vendéglőt. Neten már láttam ez a italbolt.. :D
Mehettem is tovább. Ez út is kellemes volt. Jártam fenyvesek közt, ami imádtam az illat miatt. Le is ültem egy kis olvasásra.

Cél előtt meg újból nagy élményt éltem át, pedig azt hittem nem tud már újat mutatni Kék...Milyen élmény? Hát nem gondoltam volna, egyszer autópálya felett is sétálni fogok. :D
Hát ezt is megéltem...
Célnál pecsét, mivel 3 körül értem be, jó ötletnek tűnt, hogy még szállás előtt beugrok a boltba, mivel 16-ig van nyitva...utána viszont meghaltam. Rosszabb volt, mint egész napos út. Csak úgy tudtam szálláshoz eljutni a sok cuccokkal, ha kabátot magamra húzom...Vagyis Andi csaj 35 fokban kabátban mászkál :D

Nem baj...legalább vicces vagyok benne..

Délután tök jól éreztem magam. Nem éreztem magam fáradtnak..de aztán este mégiscsak elaludtam.

Most ismét reggeli vár, aztán egy napos séta. De most nem kell se milyen buszhoz menni...

Idézet:
"A  doboz ott is maradt augusztus 18-ig, ahogy a sírkői is, amit csináltattunk neki, s ami ugyanazon a héten érkezett meg, amikor a hamvai. Szintén a nappaliban állt, a falnak döntve; bár látogatóinkat talán felkavarta a látványa, engem inkább megnyugtatott. A kő palaszürke volt, a bevésett betűk fehérek. A neve állt rajta, a születésének és halálának a dátuma, és az a mondat, amit újra meg újra elismételt, betegsége és haldoklása alatt: 'Mindig veletek vagyok.' "

Mondat...vajon apu mit mondott utolsó napokon?
Nem tudom, mivel nem is mentem be hozzá. Hogy történt? 
Szombat este még nagyot buliztunk együtt a keresztanyáméknál. Semmi baja nem volt apunak. Másnap viszont nyelőcső mellett elszakadt egy ér. Ezzel került kórházban...
Bátyám jött hozzánk, anyuval mentek apuhoz. Én szobámban voltam. Bátyám kérdezte "Te is jössz?"  Mivel nem gondoltam, hogy ennyire nagy baj van vele, azt mondtam: "Most nem..majd holnap bemegyek."

Tisztán emlékszem, ahogy erre válaszra hogy nézett rám a bátyám....

Igen az nap nem voltam vele, pedig kellett volna. Ugyanis másnap már kómában került. Beszélni nem tudott meg látni se..

Éveken át szenvedtem, hogy hogyan lehetettem ennyire hülye. Utolsó szavait se hallottam, mert én azt hittem lesz majd holnap. 

Ui.: Meg kellene bocsátom magamnak?- kérdezem újból Írott-kőnél várakozó önmagamtól.

dscf5729.JPG

/Mai cél: Tömörd...és már csak 3 nap/

2017\06\22

Kalandok...

Na akkor legyen egy kis idézet...aztán egy kis személyes gondolatok...

"Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, gondoltam. Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, még ha tettem is olyasmit, amit nem kellett volna? Mi van, ha hazudtam és megcsaltam, és ha nem volt más mentség arra, amit tettem, mint hogy ezt akartam, ezt kellett tennem? Mi van, ha sajnáltam, de ha visszamehetnék az időben, akkor sem csinálnám másképpen? Mi van, ha én tényleg le akartam feküdni azokkal a férfiakkal? Mi van, ha a heroinból tanultam valamit? Mi van, ha a helyes válasz nem a nem, hanem az igen? Mi van, ha éppen az hozott el idáig, ami miatt megtettem azokat a dolgokat, amiket mások szerint nem lett volna szabad? Mi van, ha nincs számomra megváltás? Mi van, ha már meg is vagyok váltva?"

Kalandok...
Régi értékrendemben nem fért bele a kalandok. Mindig úgy gondoltam, hogy szex csak úgy élvezhető, ha mellette szerelem is jelen van. Ezt gondoltam egész tavaly nyárig...
Amikor az történt, hogy pesti életem során a sok pofonok mellett azt éreztem...hogy én semmire nem vagyok jó...nem értettem miért vagyok Földön, ha nem vagyok hasznos...minek élek, ha sehol és senkinek nem kellek...
Aztán előjöttek fura gondolatok, "Miért ne mennél bele kalandokban? Kalandokban ahol férfiaknak jó érzést és örömöt adnék a saját testemmel keresztül. Legalább, ha máshol nem is, akkor legalább ezen téren hasznos leszek." 
Ezek gondolatok után megváltozott az értékrendem..azt gondoltam, hogy kalandokban nincs is semmi rossz. Nincs barátom, akkor miért ne csinálhatnám? Akkoriban voltam 1 éve, hogy egyedülállóként éltem, nem tudom ez számítana is akármit..

Tehát így tavaly júliusban elkezdtem a kalandokat. Volt akivel csak egyszer futottunk össze, volt akivel összesen 4-5-ször is, mivel igaz érzelem nélkül csináltunk, de attól még szex jó volt. Ez kitartott egészen addig, ameddig haza nem költöztem. Pécsen már nem mertem folytatni. Kis város, sok ismerőssel. Féltem, hogy lebukok...Így lett vége kalandjaimnak tavaly novemberben. 

Most az út közben, kiderült egy-két rossz dolog, ami rávilágított, hogy lehet nem is helyes ez a gondolkodás...lehet rossz útra léptem akkoriban... veszélyes is lehet a kalandok..

De őszintén szólva örülök, hogy kiderült, hiszen ez által láttam meg az úton, hogy mi a helyes és mi nem. 

Valaki megkérdeznél, hogy ha visszamehetnék időben, akkor mit csinálnék?  Megbántam-e?

Azt válaszolnám, hogy nem bántam meg. Akkor erre volt szükségem és kész. Nem csinálnám másképpen, ha visszamehetnék. Amúgy is ez is tanított valamire, vagyis fejlődtem ez által. És igen, részben ez is hozott el Kékre... 
(Cheryl kérdéseire azt hiszem válaszoltam :P )

Ui.: Örülök, hogy ezen téren is tiszta lappal mehetek önmagamhoz. ;)

2017\06\22

Kérés...

Nem, nem vagyok még célba...csak tegnapi tanulságból, gondoltam megnézem neten merre is van Szelestén Máté vendéglő, mivel amikor ott voltam szálláson, akkor nem találkoztam ilyennel.  

Közben gondoltam megírok egy kérést...egyre többen megírják számomra, hogy milyen útra lehet számítani. Meg szeretném kérni mindenkit, ne írjátok meg. Szeretem, hogy nem tudom milyen lesz a következő lépés. Meglepetés és izgalom van itt is... (Ja Máté vendéglőt se kell megírni, megtalálom én is. ;) )
Remélem senki nem vette sértősen a kérést. :D

Délután meg lesz egy idézet meg személyes bejegyzés ;)