Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Másfélmillió lépésem önmagamhoz

Sárváros séták...

2017. június 22. - mosolyszem
4 óra van és én blogot írok... :D

Bár van egy-két dolgom, szerintem 6-kor nem lesz indulás. Nem baj....az a fontos, hogy már fenn vagyok és ma is lesz indulás. ;)

Szóval tegnapi mese:
Reggel sajnos egy órával később keltem, mint ébresztő szólt. Így 6 helyett 7 körül sikerült elindulnom. Büszke nem lettem, de magamhoz képes ez is jó indulás volt.
Mentem Sárvár felé...1 óra múlva, megszólal szörnyeteg: "Hehehe, ott hagytad mind két műanyagüvegedet...víz nélkül vagy" Természetesen nem örültem, ha vissza fordulok, akkor 2 órámban került volna, így hát inkább mentem tovább előre. Sárváron majd lesz bolt...

Elég jól haladtam. 10 előtt, be is értem a városba...rögtön láttam Tescot is, rögtön randiztam egyet vele. Újból volt italom is. Mivel forróság még nem volt, annyira nem is voltam szomjas Tescoig.

Ezután mentem Parkerdőbe...pontosabban a boldogságba, mivel víz lett a társaságom. Máris tudtam itt bizony pihenés lesz, olvasással együtt. Legjobb percek voltak ezek. :)

Felálltam és irányt vettem Vár felé..közben éhes lettem, úgy döntöttem, hogy ha látok valamit akkor beülök kajálni. Várkapuban találtam is. Kicsit drága hely...tésztafélét szeretem volna kérni (az még úgy ahogy, ügyesen eszem), de étlapon nem találtam ilyent. Végül legolcsóbbat rendeltem, ez egy vegetáriánus étel volt, de semmi többet nem tudtam róla, mivel idegen szavakkal volt írva a neve...csak egyet tudtam, hogy tejfölös valami. Tehát nagy félelemmel vártam az ebédemet, amiről nem is tudtam, hogy mi az. :D 
Szerencsém volt. Jó kaját kaptam..ez valami burgonyát étel volt hagymával, de burgonya nagyon puha volt, így nem szenvedtem vele. Nekem bejött. 

(Lehet máskor is kéne vegetáriánus ételt kérni? :D )

Úgy tűnt 1 kor már el is indulhatok a cél felé...

Persze nem...mivel kaland kellett tegnap is, ami meg is kaptam. Tudtam, hogy nyilvános wc-nél van pecsét, de azt hittem vasútnál lesz a wc. Ez közben én meg már városból kifelé mentem...ekkor már tudtam, hogy vissza kell fordulni. Mivel séta hiányom volt el is mentem vasúthoz, nem foglalkoztam, hogy kék nélkül vagyok. Természetesen kiderült várhoz kell mennem. Semmi probléma, úgyis séta hiány van jelen. :D
Amúgy várnál belül mintha éreztem volna, hogy valahol ott van a pecsét...

Na 2 óra körül, azért meg lett. Indulhattam végre az utolsó állomás felé, ami nem volt messze, viszont szar út volt. Vállamig érő növényzet...Persze Andi csaj ilyenkor is, csak jót nézte. Jó volt az idő, pont ekkor elbújt a nap, de kicsit erősen, már az hittem kis zápor lesz. Zápornak nem örültem volna a nagy növényzet miatt...de felhős égnek igen...mivel egész végig napon kellett volna mennem. Cél előtt persze, azért újból kijött a napocska, amit akármennyire is forró én így imádom. :D

Végül repülés, vissza Sárvárra...ott várt az ágyam.

Zárás: Amúgy úgy bírom, hogy GPS nélkül vagyok és nem tudok semmit...boldogságosak meg izgalmasak ezek a kalandos utak. :D
GPS-vel tök unalmas lenne az egész, nem kellene elővennem az agyam se...pedig jó, ha néha használatba van. 

Továbbra se akarok semmit útról megtudni..egyedül szeretném ezeket leküzdeni.

Na eszem, aztán elindulok buszmegálló felé. 

/Hiszen ma Szeleste a cél...és már csak 4 nap/

dscf5756.JPG

Holnap illatos, tiszta indulás lesz...

Na mit mondok ma is?

Hát persze, hogy Boldogságosság! :D

Boldogságosság van, ugyanis úgy tűnik utolsó hegységemet illatosan fogom elkezdeni. Mivel kaptam mosógépet meg mosóport a szálláson. Holnap simán randira is mehetnék, ha nem lenne bő a nadrágom..:D 

De randi helyett, inkább fájdalommentesen ugrálok tovább a Kéken boldogságban, szeretetben...hiszen önmagam is nagyon szeretne már randizni. 

Ja ma büszke voltam magamra. Hajnal 4:43 már buszon ültem és Káld felé mentem, háromnegyed 6 kor már úton is voltam. Nagyon élveztem a hajnali, reggeli sétát, ez talán még nagyobb motivációt adott, hogy igenis korán induljak el az utolsó napokban.  

Utolsó sima út is bejött, tetszett, hogy széles volt az út és erdő is volt. Közben azért egyszer-kétszer lepihentem...egy helyen fél órás alvás is lett, aztán 11:45kor már benn voltam a szálláson. Örültem, hogy helybe tudtam foglalni szállást, ráadásul kék mellett van. Újabb boldogságosság. :D

Szállás mellett van italbolt ott kértem melegszendvicset ebédre, meg leugrottam újból a boltba. Aztán kiderült lehet vacsorát kérni is, máris szóltam, hogy én kérnék. Este 6 körül jött is a két fogásos vacsi, ami nagyon fincsi volt és csak 1000Ft volt.
Amúgy nagyon bejön ez a vendégház...képzeld van hintaágy is. Persze ez is boldogságosság  :D  

Lehet holnap indulás előtt olvasok egy kicsit  benne. 

Volt ma is délutáni alvás, ami kevesebb lett, mint tegnap mégis jobb volt az ébredés.

Zárás: Na vége a laza napoknak is, meg sima utaknak..
Jön az a kemény utolsó 5 nap, amikor csakis felfelé fogok menni...eljött utolsó hegységem is a nagy forróságban.
Tessék tovább is szorítani ;) Ugyanis utolsó lépéseket teszem meg.

Holnap 6 kor tervezem az indulást.

dscf5732.JPG

dscf5731.JPG

/Holnap Csényeújmajor a célom...és már csak 5 nap/

anyu kapcsolat....

Na tegnap írtam volna zárást is...amit inkább külön írom, mivel hosszú lett volna ezzel a tegnapi bejegyzés.

Zárás: Furcsa belegondolni, hogy 1 hét múlva már újból beszélhetek anyuval...
Igen anyuval, ugyanis valamikor június elején úgy, döntöttem teljesen megszakítom a kapcsolatot. Mármint ameddig úton vagyok.

Miért történt ez? Kapcsolatunk jó, de nem érzem barátinak, inkább erős anya-lánya kapcsolat van. Szóval nem barátot engedett el az útra, hanem a lányát akit félt és aggódik. Ebből meg az lett, hogy maga módján természetesen támogatott, de nem úgy ahogy számomra szükségem lett volna.  

Telefon beszélgetéstől elszakadás szerencsére könnyű dolgom volt, mivel Mátrában meghalt a telcsim, így ettől kezdve telefonon nem tudtunk beszélni. Őszintén szóval már teher volt számomra, hogy tudtam naponta fel kell hívnom, mert ha nem, akkor máris rendőrséget fogja hívni...
Tavaly megtette...én épp feladtam az utat és reggel buszon kikapcsoltam a telcsit, mivel aludni  akartam a buszon. Ő meg hívott és nem vettem fel...éjszaka nem volt szállásom...hazaértem, akkor kaptam a hírt, hogy rendőrség keres. Pedig  előző este beszéltem vele.

Na ekkor döntöttem el, hogy idén nem mondom, ha kinn töltöm az éjszakát. Nem láttam az értelmét...

Ezért is vagyok boldog, hogy mennyben van telcsim...teher elszállt és nyugalom lett. Nagyon különböző  személyiségek vagyunk, ezért szokott 1-2 vita is lenni, de így már úton nem tudtam felhúzni se magam.

Mintha Isten direkt vettel el telcsim...

Ezután csak facebook-on beszéltünk nagyon ritkán, mivel ő nem igazán ül gép előtt. Naponta - két naponta pár mondat volt. Viszont itt se éreztem, hogy adna erőt...

Ilyeneket írt: "Csináltam eper lekvárt, szörpöt. Gyere haza!" vagy amikor oda értem az út feléhez ez üzenet jött: "ügyes vagy . 1- 2 napra haza jöhetnél, mivel nincs ki megegye ezt a sok epret". 

Nem igazán értette meg, hogy ennek útnak pont az a ténylege, hogy közben nem megyek haza...hiszen csak így találkozhatok önmagammal. 
Aztán amikor durva fájdalom jött lábamra, írta, hogy meg kell mutatni a dokinak...na ekkor jött el a pont, amikor  az mondtam, facebook-on se szeretnék kapcsolatot vele. Letiltottam, persze sógornőm által szóltam neki.
Másfél hónap alatt egyszer se mondta vagy írta ezeket:

"Kitartás"..."Szorítok neked"..."Simán megcsinálod" Pedig pont ezekre kellett volna szükségem.

Mind ezek ellenére, remélem örülni fog, amikor haza érek és megérti miért tettem ezeket. Szeretem nagyon és sokat köszönhetek neki az életben. Ő szerepe is közben jásztott, hogy erős csaj lett belőlem.

Ui.: Hamarosan jön a mai mese is ;)

Délutáni alvás...

Azt hiszem megérkeztem legnehezebb hetemhez...oké lehet volt már nehezebb utak is, de ez a hét másképp lesz nehéz.

Igazából pont ilyen meleg miatt gondoltam, hogy a legjobb indulási dátum az április végén lenne..mert így, lesz hideg, fagy, kellemes és forróság idő is. Nem tudtam volna 2 hónapot végig csinálni ilyen forróságban. Ősszel meg  rövidek a napok, így maradt tavasz vége és nyár eleje. Utólag azt mondom jól döntöttem.

Annyira melegem volt, hogy délutáni alvásból is felébredtem...na ezen lehet csodálkozni. Ez után döntöttem el, hogy holnaptól mindennap hajnalban indulok...6 körül, mivel akkor legalább 1-2 órát nem kell majd meleg miatt meghalnom. ( Most biztos mindenki kíváncsi, hogy ez így is lesz-e.. :D )  Őszintén szóval én is kíváncsi leszek, hogy utolsó héten elhagyom-e az régi énemet...és újjal már nem alszom el reggeleken...

Mi volt délutáni alvás kívül? 
Boldogság volt, kellemes éjszakán kinn lenni...csak blogírás után vettem észre, hogy én csillagok közt fürdök. Aztán előjöttek az első éjszakák, amikor hidegben, szélben éjszakáztam...csak nevetni tudtam rajtuk :D 
Mostanában amúgy, sokszor gondolok vissza az elmúlt két hónapra. Boldogságos percekre...nehéz percekre...fagyos percekre...jégesős percekre...hegymászásos percekre...fájdalmas percekre...feladás szélén percekre...kalandos percekre...

Vissza gondolok és csak nevetek, hogy onnan jöttem, mit éltem át, min mentem keresztül. 

Na szóval, kellemes éjszaka után fél6 indultam a rövid utamra...csak 1 állomás volt mára, az is csak 10-11km. Öröm volt, hűvös reggelen úton lenni, tetszett a mező látványa is, mivel meleg se volt, leültem ismét olvasni. :)
Fél 10-re már benn is voltam a célba.
Szállás viszont Szelestén van, így busszal terveztem átrepülni. 10:44 kor indult egy, amivel Váton át kellett szállnom. Durvára éhes voltam, így várakozási időben leugrottam a boltban és vásárolt kaják egy részét meg is ettem. Többit Váton terveztem, mivel ott is lesz fél órás várakozás...Vátra el is jutottam, leültem befejezni az evést. Éreztem, hogy megy az idő, de nem érdekelt. "Majd másik busszal vagy másképpen eljutok a szállásra. Úgyis korán van."

Jól ejtettem...el is ment a busz. Következő 2 óra múlva jött volna. Mivel tudtam, nincs messze innen Szeleste akár gyalog vagy épp stoppal is oda juthatok, nem is vártam meg a buszt...elindultam az úton és stoppoltam ismét. Újból nem kellett sokat várnom, még 10 percet se, máris megállt egy kocsis és bevitt a faluba.

Egy óra körül meg is találtam a szállást is. Azt találtam ki, hogy alvás előtt megebédelek meg boltban megveszem vacsi és reggeli valót, aztán szállásból már nem is kell kijönnöm. Kastélyban volt is étterem ahová  beültem. Sajtkrém leves...Diósbundában camembert konyakos áfonyával... Na ez után lettem igazán rosszul. Olyan sok kaja volt ez hasamnak, hogy maradékot alig tudtam megenni, de muszáj volt... (pénzt nem dobunk a kukába). Kastélyból kijövet meg újból nevettem

"Egyszer meghalok, mert éhes vagyok...egyszer meg meghalok, mert tele van a hasam." :D  Közben persze, boldog voltam, hogy fájós hassal nem kellett hegyet mászni..

Boltot is megtaláltam, aztán visszaértem szállásra...jött a délutáni alvás, ami azt hittem jobban fogom élvezni. De meleg győzött itt is. Oké, azért aludtam ám 3 órát, jó is volt csak ébredés a melegségben nem esett jól...Citromos sörrel próbáltam boldogságot visszaadni magamnak.

Most meg nem sokára vacsorázok meg filmet nézek....Legszebb ajándék a címe...jó kis lélekmelegítő film.

Aztán megpróbálok elaludni, főleg azért, mert holnap akkor nem 8-10 között akarok elindulni. 

Zárást is terveztem, de ahogy látom túl hosszú lenne ez a bejegyzés...inkább megírom külön ;)

Idézet: 

"Lefelé tartani olyan volt, mintha megfognék egy laza szálat egy pulóveren, aminek a megkötésével órákat töltöttem, és elkezdeném húzni, egészen addig, míg a teljes ruhadarab fel nem bomlik, és csak egy halom fonal marad utána. A PTÖ-túra pontosan ilyen idegesítő tapasztalat volt: újra meg újra megkötni, aztán újra meg újra lebontani azt a pulóvert. Mintha szükségszerű volna elveszíteni mindent, amit nyertünk."

 

dscf5720.JPG

/Holnap Gérce a napi célom...és már csak 6 nap/

Jön a két laza nap....

Hát az hiszem égiek újból velem voltak..reggel szálláson mondták, hogy éjszaka eső is volt, tehát szerencse, hogy szálláson lehettem. Főleg azért. mert Ötvösi úton nem igazán találtam volna védett helyet.

Mai mese...
Ugye azt írtam, hogy indulok repülős útnak. Hát mégsem lett annyira repülős...vagyis fújt a szél, de nem annyira mint tegnap  meg ma reggel.
Amennyire jó volt egy társasággal találkozni, annyira jó volt búcsút venni tőlük és újból egyedül lenni a nagyvilágban... elindultam Szajki tavakhoz.

Hosszú út volt, ráadásul meleg is lett, pedig azt hittem ma még kellemes időben lesz részem. Nem volt se idő tábla..se pad..azért kétszer leültem földre, csak inni és semmit csinálni.

Ahhoz képes, hogy nem igazán van látnivaló, nekem ez rész is tetszik..kellemes utak az erdőkkel...olyan ez, mintha ezek lennének pihenőutaim. 
5 óra séta után meg lett Szajk is. Szerintem mindenki kitalálta mit csináltam máris. Persze bekajáltam...kértem 2 melegszendvicset meg palacsintát is. Közben észre vettem van kürtőkalács is, azt vettem vacsira, amit a célba ettem meg. De mielőtt tovább mentem volna a mai célhoz, természetesen tónál leültem olvasni. Ekkor már idő is kellemes lett.

7 után nekivágtam utolsó állomásnak. Itt már tiszta boldogság volt...nem voltam éhes, nem volt  melegem, nem volt nehéz út.  Végül ahogy 50 napban is, ma is célba értem.

Szállásom viszont nincs, amit nem bánok...
Neten nem találtam szállást, gondoltam, hogy majd faluban megkérdezem,hogy van-e szállás lehetőség, de aztán meggondoltam magam. Már régen töltöttem éjszakát a szabadban és akármennyire is furcsa...kicsit már vágytam rá. Legalább hamarabb leszek célnál holnap és szálláshoz is előbb oda érek. Mármint korai indulás miatt.
Ja és azért is örülök szabadtéri éjszakának, mert ez az utolsó előtti éjszaka, amin szabadban töltök. Legközelebb már nagyon, nagyon, nagyon közel leszek önmagamhoz (Írott-kőhöz). :D

Boldogságosság ;)

Zárás: Holnaptól nagyon laza két nap jön....igazából ezt két napos utat 1 napban terveztem megcsinálni. Csak akkor pont hétvégén kellett volna hazautazni. Én meg hétköznapnak jobban örülök, mivel ilyenkor  járatok is jobbak és haza menet közben két helyre be szeretnék menni, ahol tavaly már voltam, de ezek hétvégén lehet zárva vannak... 
Így, tehát kitaláltam, hogy egy napot kivágok két napra. 

Legalább pihenés lesz több és így erőt tudok venni testileg és lelkileg is az utolsó kemény menethez...Kőszegi-hegységhez. :)

Idézet:

"Amikor elhagytam a postát, ujjongatni lett volna kedvem a megkönnyebbüléstől és boldogságtól. A makulátlan csomagolású doboz mellett, amiben a bakancsom volt - az én bakancsom!"

Valami ilyesmit éreztem, amikor csodás hölgy átalakította a cipőmet... :)

Egyébként jó érzés olvasni, hogy ezek nehézségeket, amelyeken átmentem/átmegyek..átélte más is. Imádom ez a könyvet.

dscf5701.JPG

/Következő napi cél: Káld....és már csak 7 nap/

 

Társaságos nap...

Hűű, de király napom volt tegnap is... :)

Sümegen nem siettem indulásra, mivel nem sok kilométer volt a tervben meg szállás se...Shell kútnál reggeliztem, aztán elindultam kék felé.

Utat ismét imádtam, most se milyen meredek rész nem volt (egy darabig nem is lesz), jól esett réteken menni úgy, hogy közben viharos szél segített a repülésben...Én imádom a szelet is, ilyenkor mindig elképzelem, hogy egy madár vagyok. Szerencsére úgy tűnik, ma is madár lehetek...Boldogságosság ;)

Kisvásárhelyen nagyobb lett a boldogság, ugyanis bélyegzőhelyen meglepetés várt rám...egy müzliszelet és egy Mosolyszemnek szóló üzenet..egy nagyon kedves blogolvasó volt az elkövető. Ő egy kis társasággal pont azon szakaszon jöttek ahol én is, csak ők velem szembe jöttek. Megírta az elérhetőségét, ha véletlenül segítség kéne.
 Én meg elfogadtam egy kis segítséget..Milyen segítséget? Ugye szabadban terveztem az éjszakázást, végül nem így lett. Ötvösi cél után a kedves úr kocsival oda jött értem, mivel kiderült azon helyre, ahol nekik van szállásuk el tudok menni én is (újból Sümegen, a csodás teraszos szálláshoz).

Szerencsére így étteremben is tudtam vacsizni, aztán Pincébe is leugrottunk..jól esett ennyi idő után egy kis társaságban lenni.

Jaa, ráadásul néhány percre elővehetem a nagynéni szerepemet is.. :D  
Pincénél egy bácsinak ott volt az unokája...pár percig bolondoztunk egymással. Nagyon élveztem..főleg azért, mert imádom a kis srácokat. Eszembe jutottak az unokahúgaim, unokaöcséim...de király lesz 1-2 hét múlva velük is bolondozni :)

Amúgy én örök gyereknek nevezem magam...mert szerintem felnőtt gyerek szívvel lehet igazán élvezni az életet. (talán, ezért vágyok saját gyerekre is...vele lehetek újból igazán gyerek)

Aztán utamon, talán tegnapi estém lett a legszebb...volt benne élő gitár és gitár, nóta és éneklés, csupa szív melegítő számokkal. Azt hiszem lélekben jól tele lettem erővel. 

Ma reggel meg busszal eljöttem Ötvösre...
Azt hiszem ideje elindulom is, vár rám a repülős út. ;)

/Ma Hosszúperesztegnél van a célom...és már csak 8 nap/

Idézet:

'"- magyarázta Pat. - És bár talán még nem látja, de egyszer eljöhet az idő... akár sok év múltán, ha lóra kell ülnie  és csatába mennie, akkor maga habozni fog. És meginog. Úgy tudja begyógyítani a sebet, amit az apja ejtett, ha felül arra a lóra és harcosként lovagol el a csatába."

Talán én is lóra ültem harcosként és elindultam a csatába? - kérdezem Írott-kőnél ülő önmagamtól.

 

dscf5676.JPG

Utolsó tánc...

Na Sümegen vagyok egy csodás szálláson...tegnap este ide érkeztem, aztán az ábrándos teraszán élveztem az életet...egy kis zene, egy kis fürdés a látványban (látni a Sümegi várat...a várost..és távolban a hegyeket)...újból boldog voltam. :D

Ezután úgy döntöttem ma írom meg a tegnapi napot...lefeküdtem.
Reggel szálláson reggeliztem, felöltöztem aztán 9 előtt  nekivágtam az útnak. Tegnapelőtt boltnál hagytam ott a Kéket, de menet közben, pontosabban szállásnál újból találkoztam vele..azt hittem jól tudom az irányt, de presszónál rájöttem, hogy nem jó felé indultam. De nem is baj...vettem legalább 3 csokit ebédre, tudtam csak Sümegen lesz kaja lehetőség.
Visszafordultam a helyes irányba, épp kimentem faluból, máris jött várva várt eső és felkért újból egy utolsó táncra...ez most tetszett nekem, jól eső modern tánc volt. Egy kis idő után, azért félrevonultam, hogy legyen önálló fellépése is az esőnek. Ez idő alatt beültem egy esőbeállóba.

Olvastam...tök jól esett eső mellett olvasni. Már reggel boldogságosság volt. :)  

Táncnak vége lett, én meg elindultam Sarvaly felé...közben csoki evés...vizem elég volt, mivel kánikula nem volt. Szóval időjárással tegnap nagyon jobban voltunk. 

Meg lett erdészház, ekkor már csak Sümeg jött, ami már könnyebb menet volt. Eldöntöttem, nem érdekel, hogy inkább este van mint délután és szállás nővel délutánra beszéltem meg az érkezést...én akkor is első étteremnél beülök bekajálni. Így is lett...

Utána mentem vasúthoz, onnan meg Shell kúthoz, mivel ott vett fel a szállásos nő...autóval felértem a hegyre, a szállásra.

Aminek nem örülök, hogy nincs reggelim. De mivel keveset megyek ma, így lehet beugrok városban valahová reggelizni vagy inkább ebédelni. :D 

Zárás: Igen, mostanában már nem lesznek nagy napi kilométerek, meg lehet eddig se voltak (legtöbb 24,7km volt)...ezen téren, nem igazán mutathatok fel nagy teljesítményt. 
De számomra ez az út nem a gyorsaságról szól...nekem arról szól, hogy élvezzem az utat, érezzem naponta a boldogságosságot és csodáljam a látványt, ami kapok. Ezeket meg gyors tempóban nem lehetségesek. Amúgy is, jó érzés leülni egy nyugis helyre és akár órákat eltölteni a boldogságban és közben nem arra gondolni, hogy mennem kéne tovább.

Számomra az is nagy teljesítmény, hogy megjárom OKT-t egybe... 

/Mai cél: Ötvös út...már csak 9 nap/

dscf5667.JPG

(Na ez várt a szálláson... :D )

 

Ezt már féllábon is megcsinálom...

Na szóval, ahogy tegnap is írtam, ma eljött a várva várt nagy nap...

Amikor elkezdőzik a visszaszámlálás...Már csak 10 nap és kérem szépen oda érek önmagamhoz :)
(persze ez egybe öröm és szomorúsággal tölt el....szomorú hír, mivel vége lesz a kalandnak, de nagy, nagy és nagynál is nagyobb öröm...ugyanis meg lesz önmagam Írott-kővel).

10 nap úgy, hogy jöhet óriási fájdalom...jöhet akármilyen jégeső...jöhet akármilyen éjszakai mínuszok vagy épp 50 fok. Ezt már ahogy sógornőm is írta: Ezt már féllábon is megcsinálom! :D

Ma kivételesen jól jött, hogy nem vagyok képes sose időben elindulni. Így legalább Gyöngyösi csárda nyitva volt...tudtam rendesen ebédelni, levessel együtt. Ha korábban indultam volna, akkor hát zárva lett volna még. 

Amúgy nem volt messze, pedig ma ez az távolság volt a leghosszabb. Csárda után Rezi jött, ami nagyon közel volt, viszont itt meredek részek voltak. Ma Rezi meg Zalaszántó közötti erdős rész tetszett a legjobban, jó volt visszatérni igazi erdőben. Erdő közepén álltam meg egy kis pihenésre, fák társaságában hallgattam zenét..ezután nem sokára beértem a faluban, ahol kiderült bolt nem 17-ig van nyitva, mivel a nyitvatartási tábla csak dísz az ajtóban. Legalábbis a boltos ezt mondta. Így hát szállásból még vissza is mehettem vásárolni.

Szálláson a nő elég vicceset kérdezett... 
"- Nem unalmas egyedül? " ... :D  

Még mindig nevetek rajta... :D  Hát pont azért kalandos, mert egyedül járom...ha tudná mennyire nem unalmas, máris rosszul lenne, mentőt is kéne hívni hozzá..

Holnapot is várom, ugyanis úgy tűnik meg lesz Kéken utolsó táncom is az esővel...kíváncsi vagyok milyen táncra hív. Még szerencse este szállásra megyek.  

Idézet:

"Valamivel több mint egy hónapja jártam a PTÖ-t. Ez valahogy egyszerre tűnt hosszú időnek, s közben mintha épp csak megkezdtem volna leásni azért, amiért voltaképpen idejöttem. Mintha még mindig az a nő lettem volna, akinek lyuk tátong a szívében, de az a lyuk szinte észrevehetetlenül egyre kisebbre  zsugorodott."

/Következő napi cél: Sümeg...és ahogy írtam, már csak 10 nap/

dscf5621.JPG

(kép: ez még Keszthelyen készült)

Visszatérés a nyugis helyre...

Újabb nagy hírem van...
Holnap eljön egy nagy nap...

Milyen nagy nap? Azt természetesen mindenki meg fogja tudni holnap... :D

Ma is boldogságos volt az út...
Reggel fürdés, reggeli, szörnyeteg pakolás...
Képzelj már két napja nem rakok  sebtapaszt a lábujjaimra és mégis fájdalommentesen ugrálok az Kéken... Hát ez tiszta boldogságosság :D  
Háromnegyed 9-re jött "szívvel teli" hölgy, mehettünk Vállusra. Megkaptam utolsó ölelést is és neki vágtam Keszthelyi-hegységnek is. Keszthely kicsit messze volt, de szépen meg lett az is.
Jó volt újból Balatoni körúttal találkozni. Már várom, hogy idén is menjek rajta. :)
Pecsét előtt természetesen leugrottam szívem csücskéhez...szívem csupa boldogságban volt. Így ott ebédeltem, aztán megláttam, hogy egy helyen lehet kürtőskalácsot kapni. Máris tudtam, hogy Balaton világot ezzel fogom élvezni...

Csak ültem Balcsi mellett földön...nézem vízet, hattyúkat, éreztem az Balatoni illatot és így ettem a fincsi kalácsot. Imádtam...végül olvastam is. Ezután már elindultam tovább, már azért is mert, tudtam Festetics kastélynál újból megállok.

Mit jelent nekem Festetics kastély? Na akkor elmesélem...
Ugye volt OKT újratervezés, amiben kitaláltam, hogy napi célokat kell írni, így nem lesz félelmes a távoli cél (Írott-kő) és mellette számolni is tudom vissza a napokat...Ezek a napi célokat Február környékén kezdtem el össze írni, de több nap kellett neki. Márciusban volt Pálferis tavaszi kirándulás, ahová elmentem. 2 napos Kis-Balatoni kirándulást csináltak. Szállás Keszthelyen volt ( pont Kék mellett :D ) és kastélyban volt mind két napon az reggeli,ebéd, vacsora...
Étkezés előtt vagy után mindig volt kis pihenő, amikor én szokásos íven elvonultam a magányba...találtam is a kastély udvarán  egy nyugis helyet, ahol látni az embereket, de tudtam zenét hallgatni is úgy, hogy nem zavartam senkit. (én fülhallgató nélkül szoktam hallgatni...mivel utálom a fülhallgatót.) 
Erre kirándulásra magammal vittem a kis jegyzet füzetemet amiben napi célokat írtam és a OKT-s füzetet, úgy gondoltam amikor szabadidőm van, írom tovább a napi célokat...ezen a nyugis helyen írtam is, annyira írtam, hogy Keszthelyen a  kastély udvarán értem a végére (Írott-kőhöz). Itt alakult ki az egész útterv...meg, hogy hány nap kell hozzá.. 

Utolsó napon nyugis helytől is elbúcsúztam. "Szia! Ha minden jól megy, majd 3 hónap múlva találkozunk újból. De akkor már nagy utat fogok látni magam mögött ám". 

Egyébként kiránduláson egész végén OKT járt az eszemben. Akkor még nem tudtam, azt mondani:  "100% hogy meg lesz.."  Mivel tudtam mivel fogok szembe nézni, tudtam az is lehet, hogy újból kudarc lesz...de elszántságom és hittem már meg volt, folyamatosan gyűjtöttem itt is az erőt hozzá.  

Szóval ezért nagy élmény volt ide visszaérni, ahol 3 hónapja még nem tudtam, hogy vajon eljutok-e idáig úgy, hogy 950km meg lesz járva. De ma kiderült...igenis 8 hét után eljutottam ide is.  

Leírhatatlan érzés volt leülni a nyugi helyre és megélni, hogy nincs itt semilyen kudarc...hanem sikerélmény (boldogság úttal és szeretettel).

Újból zenét hallgattam, mint márciusban, csak most notebookkal (mivel telcsim már mennyben van). Végül elmentem innen is...várt rám Hévíz.

Zárás: Ezen kiránduláson ezzel a dallal próbáltam, elhitetni magammal, hogy igenis meg lesz Írott-kő 57 túra nap alatt....

"Soha ne add fel, érd el az álmaid,
A kudarcok ne törjék a szárnyaid,
Gyerünk állj fel próbáld meg még egyszer,
Nem létezik olyan, mit nem érhetsz el"

 

Azt hiszem jól sikerült elhitetni...hiszen nézd hol indultam és most hol vagyok.. ;)

/Zalaszántó a holnapi cél/ 

Szeretet..

Hát ma csodálatos nagy nap lett...

Kilométerekben nem volt nagy, hiszen csak 15 km volt a terv.

Reggel nem volt fürdő kedvemben, így úgy döntöttem, átrakom holnapra...inkább leültem asztalhoz és ettem egy jót. Kakaó amit előző nap vettem igazán jól esett. Kicsit zenét hallgattam, úgy mond erőt gyűjtöttem, aztán 10 körül kijöttem szállásból...

Elkezdődött a csodálatos napom..Miért csodálatos?

Tegnap egy kedves blogolvasóm, pontosabban  "szívvel teli" hölgy szólt, hogy Kék mellett lakik...olvasta, hogy ma fogok oda érni ...kérdezte összefuthatunk-e, mert szívesen látna. :)
Utamat szeretem egyedül járni mert, úgy gondolom csak így érhetek oda önmagamhoz. Viszont nagyon ritkán jó emberekkel összefutni és társra találni. Tehát nagyon örömmel, mondtam igent....

Én mentem az úton, ő meg jött szembe az Kéken...így találkoztunk. Nagy ölelés jött, ami egybe volt fura és egyben boldogsággal teli. Fura, mert amióta úton vagyok, bizony ölelést nem kaptam. Már el is feledtem, hogy érintés téren  ennyire kifogytam és pont ezért volt boldogsággal teli.

Innen mentünk együtt tovább az én utamon. Közben beugrottam hozzá pihenésképpen. Kaphattam ebédet, italt és indulás előtt kávét is. Mind ezek alatt, folyamatos szeretet kaptam, pedig nem csináltunk nagy dolgot csak beszélgettünk. Amikor nem érett, akkor meg írásban kommunikáltam...
Kicsit tovább maradtam "szívvel teli" hölgynél, mint lehetett volna...(16-ra Vállusra kellett érnem, mivel busszal terveztem vissza menni Lesenceistvándra, mivel ott találtam szállást) de annyira nagy szeretet volt a házban, hogy nehezen indultam/indultunk el. 

Másfél óra pihi után, azért elindultunk, elkísért a pecsétig. Ott újból ölelés és elválás.

Volt kb 1 órám, hogy oda érjek a buszhoz..mentem, mentem...közben megtaláltam a szeretet padot, ami "szívvel teli" hölgy is mondott. Leültem és csak néztem újból a hegyeket, ahonnan jöttem. "Ez képtelenség" mondtam magamnak...aztán becsuktam a szemem... 

Mit éreztem ekkor?  Csak egy szót írok...csupa nagy betűvel..SZERETET.

Ezzel mentem tovább Vállusig, ahol buszfordulóban megláttam a buszt...futottam, futottam, de már hiába...orrom előtt vizslát mondott. De szerencsém volt, mert szeretet segített, pontosabban "szívvel teli" hölgy, mielőtt elváltunk mondta, ha elkésném, akkor szóljak neki és eljön értem kocsival, elvisz szálláshoz. Így hát szólnom kellett...jött is. 
Közben bolt előtt is megálltunk, lett vacsim meg holnapra reggelim. Szóval előnyöm is lett, a busz késéssel. Főleg, mert újabb ölelést kaphattam tőle. :)

És nincs vége ölelésnek, ugyanis felajánlotta, hogy holnap reggel eljön szálláshoz és vissza is visz Vállushoz.

Zárás: Mindig boldogságról írok, pedig igazi boldogság ma jött el, mert szeretet a legszebb dolog a világon. Csak ma jöttem rá, igazából ezért is lett utam "boldogság út"...mert szeretet van minden áldott nap. 

Virágoktól, amik szeretet által illatot adnak...fáktól, amik szeretet által dalt adnak szellő segítségével..Balatontól, ami szeretet által lelkem megnyugszik és boldogan érzi magát...napfénytől, ami szeretettel ad erőt, amikor csukott szemmel bele nézek.. és csodálatos tájak a hegyekben, ahol leülök, érzem csak levegőben is szeretet van..

Amúgy ezért vagyok hálás a betegségemért is...Betegségem által kiskorom óta csupa szeretet kaptam minden csodás embertől. Csodás emberektől, akiket egészségesen nem is ismernék. Sőt szerintem most kéken se lennék.. :P :D

Szóval jó ötlet volt "szívvel teli" hölggyel összefutni. Innen is köszönök mindent! Főleg, hogy mind ezekre rájöhettem te általad... :)

/Holnapi cél: Hévíz/

dscf5593.JPG

süti beállítások módosítása