Andi csaj és a nyár...

Igen, igen tudom....írnom kellett volna. Hiszen eljött júliusban az a nap, amikor kezemben került újból a füzetem (most már ellenőrösen) és mellé megkaptam a jelvényt.  Sokaknak ez csak egy tárgy, mint egyik barátnőmnek is, viszont szívemnek ez egy kincs, mert amikor ránéz....44 millió emlék, élmény jön elő belőle. :)

Szóval visszatértem a való világba, pontosabban az életbe. Élem szép vagy épp rossz napokat...
Mondjuk én meleg miatt nem sírok, mint egész ország...inkább boldogsággal élvezem a napfényt és a nyarat (amúgy is...egész télen erre vártam). 

Voltam Szegeden Margóval (akiről írtam...ő a bérmaanyám, volt gyógypedagógusom) megnéztünk Mamma miát  a Dóm előtt...én magam már 4.-szer :D  De sajnos jövője már nem lesz, így 5. már nem lesz. Aztán pár napot együtt töltöttünk Szegeden, csináltunk mindenféle programokat. 

Egyszer-kétszer elővehettem nagynéni szerepemet...elvittem kis srácokat moziban, aztán éjfélig társasjátékoztunk, futottunk az vihar elő...jó kis hétvége volt.

Más nagyobb dolog nem történt a nyáron. Utolsó bejegyzésben volt szó randiról is...randi nem volt, de beszélgetés még tart, lehet majd később jön el találkozás ideje. Úgyis ősztől kezdőzik a suli...így többször elő fogok fordulni Pesten.  

Na és milyen 2 hónap után visszanézni az hosszú útra?
Érdekes...ahogy fájdalmaimat látom. Mármint fájdalmaim voltak, mégis boldog voltam. Mintha most már örülnék, hogy fájdalmaim voltak, mert tőlük is kaptam valamit. 
Betegségem is ilyen...örülök, hogy van, mert által lettem ilyen amilyen...és Kék úton kapott fájdalmak is ilyenek.
Persze nem csak fájdalmakat kaptam úton...ott volt sok sok barátaim...táj barátom, szörnyeteg barátom, állatok barátaim, nap barátom, eső barátom stb. 

 

photo0011.jpg

(Kép: Nem ilyen képet terveztem felrakni, de fényképezőképem szervizben van, a telcsivel meg nem csináltam sokat. De ha megkapom újból a gépet, csinálok jobbat is. :P )

Ui.: Na és új dologra is rávettem magam...futásra. Ebben az a vicces, hogy egész életemben utáltam futni. Mégis mindennapokban mindenhová futva kellett mennem, mivel mindig utolsó percben indulok el mindenhová...Ja és persze azt mondtam magamnak "én soha, soha nem fogok futni menni". Igaz az a mondás, hogy sose, mond, hogy soha.. :D
Ma ha marad idő, el is megyek pár körre. Ez lenne első alkalom...

Miért akkor, ha marad idő? Mit csinálok?
Hát kérem szépen ma 3 óra előtt, felszállok újból buszra...Balatonvilágoson leszállok...és elkezdem idén a III. Balatoni kör sétámat. :) :)
2 éve voltam először, akkor Siófok volt start és cél...ez volt első hosszabb utam...akkor is lelki dolgok miatt. Nagyon, nagyon és nagyon élveztem. Célnál eldöntöttem ez a kört megteszem minden évben.

Első kör 8 napos volt, tavaly már csak 6 nap...idén meg lesz 5 nap? :P 
Ide viszont mindig notebook nélkül megyek, itt szállás nélkül vagyok egész úton...1. évben mindig utolsó vonatra felszálltam (ott aludtam) Székesfehérvárig, éjszaka állomás mellett pihentem, aztán első járattal vissza. Tavaly már nem ezt csináltam, legtöbbször éjszaka is mentem, mivel itt legtöbb helyen van világítás. 

Idén is ezt tervezem...megyek ameddig tudok, aztán ha szükségem lesz alszom az árnyékban vagy vasútnál vagy védett helyen (ha épp eső lenne).

Na elköszönök...hallottam szörnyeteget "Vegyél már elő, mindjárt 2 óra lesz, ráadásul vásárolod is kell! Futni akarsz buszhoz?"