Várva várt Bella puszit is megkaptam...

Bizony hétfőn búcsút vettem kéknek...

Amúgy anyunak azt üzentem, hogy kedden érek haza....akartam egy kis meglepetést. Csak sógornőm tudta, hogy hétfőn érkezem.

Tehát hétfőn kora reggel felszálltam először Szombathelyi buszra. Szombathelyen szendvicset nem kaptam, ahogy terveztem...következő állomás Körmend volt, mivel itt kapható világon legjobb tejberizse. Egyet (ananászosat) helybe máris megettem, aztán kettőt elvitelre kértem, ezzel is terveztem ünnepelni a hazaérést. 

Ezután jött végre a Pécsi busz..vagyis amivel célba érek Pécsre...

Úton nem aludtam olyan sokat, amennyit szoktam, gondolom nagy élmény miatt...hogy igenis meg lett az a 1180km. :)

Délután 14-kor leszállás...2 hónap kihagyás után, újból Pécsi levegőt szívhattam, ráadásul most már erős önmagammal együtt. Igen, igen tiszta boldogságosság.
Irányt vettem szörnyeteggel együtt a varroda felé... (anyunak van varrodája, ott volt sógornőmmel együtt). Mentem, mentem és eljött a várva várt pillanat. Amikor 2 hónap után, újra láthattam, ölelhettem az anyut. Örültünk egymásnak.

De igazából ott helybe nem is tűnt föl, hogy mennyit voltam távol, olyan volt mintha tegnap mentem volna el. Anyu is ezt mondta...

Aztán elindultam haza...beléptem a lakásban...csak egyet léptem, aztán megmozdulni sem tudtam. Cipőt is 10 perc után tudtam levenni. Miért?

Hát mert Bella kutyám nyakig rám mászott...végre kaphattam Bella puszit...boldogságosságban voltunk mind a ketten. :)

Zárás:  Sokan mondták, hogy arra figyeljek, hogy célba érés után, legyen új cél is...utolsó napig talán nem is találtam ki. Aztán cél után a szálláson, facebook-on feljött egy bejegyzés...egy tanfolyam, amire tavaly nyílt napján már voltam, de drága volt, így nem iratkoztam be. De amikor ezen estén szemem elé került, azt éreztem ami Kék-túra előtt...ez most kell megcsinálom.
Neve: Életvezetési tanfolyam...Úgy érzem, ha már ekkora nagy dolgot értem el, akkor jelen életemben is kell egy nagy változás. Például hivatásom megtalálása. 
Tudom van szakmám, szociális asszisztenst végeztem, mivel segítő terén szerettem volna dolgozni. Közben nem igazán dolgoztam ezzel a szakmával...voltam adminisztrátor...kindereseknél betanított munkás...legutóbb meg alapítványnál segítő. Utóbbi még jó is volt, csak pofonok jöttek itt, így felmondtam. Másik kettőnél, meg az volt baj, hogy azt éreztem, hogy én többre vagyok képes...
Nagy álmom is van...egy egyesületet alapítása (pl.: kutyaterápiás)...de ehhez én egyedül kevés vagyok...meg ezen elindulni nehéz.

Na szóval ezért, úgy döntöttem szept-től elkezdem a tanfolyamot. Hátha előrébb leszek a hivatásom terén...

Ui.: Nem vagyok jövőbe látó...de még az is lehet, hogy hamarosan randizni is fog önmagam. De ezt még nem kiabálom el, hiszen csak pár napja kezdtünk el ismerkedni egy sráccal. De úgy tűnik szimpik vagyunk egymásnak. :)

unnamed.jpg

(Kép: így öleltem meg Írott-kőn először önmagamat...aztán aput...)
Húú de mennyire hajléktalan voltam...már 5 nap otthoni élet után is durva ezt látni.. :D
Amúgy holnap reggel tessék mindenkinek örülni, hogy tiszta ruhában lehet... ;) Nálam napokban, minden apró dolog boldogsággal tölt el.