Na akkor legyen egy kis idézet...aztán egy kis személyes gondolatok...
"Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, gondoltam. Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, még ha tettem is olyasmit, amit nem kellett volna? Mi van, ha hazudtam és megcsaltam, és ha nem volt más mentség arra, amit tettem, mint hogy ezt akartam, ezt kellett tennem? Mi van, ha sajnáltam, de ha visszamehetnék az időben, akkor sem csinálnám másképpen? Mi van, ha én tényleg le akartam feküdni azokkal a férfiakkal? Mi van, ha a heroinból tanultam valamit? Mi van, ha a helyes válasz nem a nem, hanem az igen? Mi van, ha éppen az hozott el idáig, ami miatt megtettem azokat a dolgokat, amiket mások szerint nem lett volna szabad? Mi van, ha nincs számomra megváltás? Mi van, ha már meg is vagyok váltva?"
Kalandok...Régi értékrendemben nem fért bele a kalandok. Mindig úgy gondoltam, hogy szex csak úgy élvezhető, ha mellette szerelem is jelen van. Ezt gondoltam egész tavaly nyárig...Amikor az történt, hogy pesti életem során a sok pofonok mellett azt éreztem...hogy én semmire nem vagyok jó...nem értettem miért vagyok Földön, ha nem vagyok hasznos...minek élek, ha sehol és senkinek nem kellek...Aztán előjöttek fura gondolatok, "Miért ne mennél bele kalandokban? Kalandokban ahol férfiaknak jó érzést és örömöt adnék a saját testemmel keresztül. Legalább, ha máshol nem is, akkor legalább ezen téren hasznos leszek." Ezek gondolatok után megváltozott az értékrendem..azt gondoltam, hogy kalandokban nincs is semmi rossz. Nincs barátom, akkor miért ne csinálhatnám? Akkoriban voltam 1 éve, hogy egyedülállóként éltem, nem tudom ez számítana is akármit..Tehát így tavaly júliusban elkezdtem a kalandokat. Volt akivel csak egyszer futottunk össze, volt akivel összesen 4-5-ször is, mivel igaz érzelem nélkül csináltunk, de attól még szex jó volt. Ez kitartott egészen addig, ameddig haza nem költöztem. Pécsen már nem mertem folytatni. Kis város, sok ismerőssel. Féltem, hogy lebukok...Így lett vége kalandjaimnak tavaly novemberben.
Most az út közben, kiderült egy-két rossz dolog, ami rávilágított, hogy lehet nem is helyes ez a gondolkodás...lehet rossz útra léptem akkoriban... veszélyes is lehet a kalandok..De őszintén szólva örülök, hogy kiderült, hiszen ez által láttam meg az úton, hogy mi a helyes és mi nem.
Valaki megkérdeznél, hogy ha visszamehetnék időben, akkor mit csinálnék? Megbántam-e?Azt válaszolnám, hogy nem bántam meg. Akkor erre volt szükségem és kész. Nem csinálnám másképpen, ha visszamehetnék. Amúgy is ez is tanított valamire, vagyis fejlődtem ez által. És igen, részben ez is hozott el Kékre...
(Cheryl kérdéseire azt hiszem válaszoltam :P )
Ui.: Örülök, hogy ezen téren is tiszta lappal mehetek önmagamhoz. ;)