Hűű, de király napom volt tegnap is... :)
Sümegen nem siettem indulásra, mivel nem sok kilométer volt a tervben meg szállás se...Shell kútnál reggeliztem, aztán elindultam kék felé.Utat ismét imádtam, most se milyen meredek rész nem volt (egy darabig nem is lesz), jól esett réteken menni úgy, hogy közben viharos szél segített a repülésben...Én imádom a szelet is, ilyenkor mindig elképzelem, hogy egy madár vagyok. Szerencsére úgy tűnik, ma is madár lehetek...Boldogságosság ;)
Kisvásárhelyen nagyobb lett a boldogság, ugyanis bélyegzőhelyen meglepetés várt rám...egy müzliszelet és egy Mosolyszemnek szóló üzenet..egy nagyon kedves blogolvasó volt az elkövető. Ő egy kis társasággal pont azon szakaszon jöttek ahol én is, csak ők velem szembe jöttek. Megírta az elérhetőségét, ha véletlenül segítség kéne. Én meg elfogadtam egy kis segítséget..Milyen segítséget? Ugye szabadban terveztem az éjszakázást, végül nem így lett. Ötvösi cél után a kedves úr kocsival oda jött értem, mivel kiderült azon helyre, ahol nekik van szállásuk el tudok menni én is (újból Sümegen, a csodás teraszos szálláshoz).Szerencsére így étteremben is tudtam vacsizni, aztán Pincébe is leugrottunk..jól esett ennyi idő után egy kis társaságban lenni.
Jaa, ráadásul néhány percre elővehetem a nagynéni szerepemet is.. :D Pincénél egy bácsinak ott volt az unokája...pár percig bolondoztunk egymással. Nagyon élveztem..főleg azért, mert imádom a kis srácokat. Eszembe jutottak az unokahúgaim, unokaöcséim...de király lesz 1-2 hét múlva velük is bolondozni :)Amúgy én örök gyereknek nevezem magam...mert szerintem felnőtt gyerek szívvel lehet igazán élvezni az életet. (talán, ezért vágyok saját gyerekre is...vele lehetek újból igazán gyerek)
Aztán utamon, talán tegnapi estém lett a legszebb...volt benne élő gitár és gitár, nóta és éneklés, csupa szív melegítő számokkal. Azt hiszem lélekben jól tele lettem erővel.
Ma reggel meg busszal eljöttem Ötvösre...Azt hiszem ideje elindulom is, vár rám a repülős út. ;)/Ma Hosszúperesztegnél van a célom...és már csak 8 nap/
Idézet:'"- magyarázta Pat. - És bár talán még nem látja, de egyszer eljöhet az idő... akár sok év múltán, ha lóra kell ülnie és csatába mennie, akkor maga habozni fog. És meginog. Úgy tudja begyógyítani a sebet, amit az apja ejtett, ha felül arra a lóra és harcosként lovagol el a csatába."
Talán én is lóra ültem harcosként és elindultam a csatába? - kérdezem Írott-kőnél ülő önmagamtól.
