Ülök Balaton mellett/felett és minden bajom elszáll, csak édes kettes van nagy szeretetben.
Igen reggel fél 6 lesz...mivel tegnap, úgy döntöttem inkább 8kor lefekszem, aztán korábban felkellek. Miért? Hát Nagymaroson nem sikerült este kaját vennem, így éhes voltam durvára. Gondoltam alvásba menekülök, hátha reggel jobb lesz (bejött a gondolat...kicsit elmúlt a éhség).
Jöhet mese tegnaptól:Reggel egyáltalán nem bántam meg, hogy későn indultam. Csodálatos volt ilyen tájjal együtt reggelizni, ráadásul kicsit hűvös volt kinn, így mindenki benn evett. Én voltam egyedül teraszon...boldogságosság, úgy ehetek ahogy akarok (tudni kell, betegségem miatt nem igazán eszek szépen...Pesten ez miatt kaptam pofont az albérletben...azt mondták, ne egyek a konyhában, vagy jobb ha elmennék). Szóval királyság volt a teraszon...meg is ettem 4 egész szelet lekváros kenyeret.Aztán 9 után elindultam. Hát jópofa volt le felé menni..főleg ha jöttek föl felé, ilyenkor eszembe jutott tegnapi nap. Nagyon irigy voltam azokra, akik le felé jöttek. De mára szerencsére átélhettem fordítotját, rám voltak irigyek...de teljes szívből megértem őket.Kisinóci hamar meg is lett. Nem csináltam ott semmit, mivel tudtam későn indultam és szállásra kell mennem. De azért nagy, nagy boldogságomra hintázhattam ma is...Ezután jött Törökmező th., hát...azt hittem előbb meg lesz, ez tuti több volt, mint 8km. Ráadásul idő tábla sehol nem volt (igen én ez a nevet adtam a tábláknak..mert mindig időt nézek rajtuk). Fél 2 után értem oda. Máris beültem étteremben, egy túrós tésztát kértem. Ebéd után rögtön neki vágtam az utolsó állomásnak. Szakasszal nem volt gond, hosszával se. Bár mennyire is szerettem volna időben beérni Nagymarosra, egy helyen azért megálltam élvezni az életet.Utána találkoztam a kedvenc hellyel, végül meg célba értem.
Közben eszemben jutott, nekem onnan is volt az a régi erő, ami mindig bennem volt. Ha valaki nem tudná, nekem 9 hónapos koromban agyhártyagyulladásom volt, amiből megmaradt a beszédproblémám, meg apró nehézségek pl.: evés. Szóval nem vagyok egészséges, de nem szoktam azt mondani, hogy "fogyatékos", mert nem érzem fogyatékosnak magam...csak egyszerűen más vagyok mint többiek. Inkább különlegesnek mondhatnám magam.Tehát régi erő...igen ez erő innen jött. Betegségem miatt lettem erős, persze ebben nem egyedül játszottam szerepet. Jelen voltak szüleim és főleg gyógypedagógusom is. Folyamatosan mondták: " Csinálj!", "Próbálj meg még egyszer!" , "Akkor most másképpen"! De legnagyobb mondat mindig ez volt: "Ne adj fel! "Ez segített, hogy én bizony erős hölgy legyek, amire büszke vagyok.
Sokaknál egészség a legfontosabb...szerintem meg nem (persze nem azt, mondom nem kell vigyázni rá). De egészség miatt még nem fog jönni a boldogság. Nálam legeslegfontosabb a Szeretet...na ebben már van boldogság is...Én meg ez a Szeretet kaptam kis koromtól kedve, szüleimtől és Margótól (gyógypedagógusom). Szeretet adott egy erős hölgyet a boldogság mellé.
Csak szólok...én hálás vagyok, hogy nem vagyok egészséges...így legalább erős lehetek és megtalálom apró csodákat. Ami legtöbb egészséges nem is vesz észre.
/Ma vár rám Dobogókő/
